Már nagyon
régen írtam ide, tudom, nagyon sok minden történt velem azóta, és nagyon
sokszor voltam úgy, hogy írok, de egyszerűen idő hiányában nem tudtam. Tudom és
hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, és akarja, nos valószínűleg
nekem más volt a prioritás, s most se jelenti azt, hogy újra rendszeresen írok :)
Az utóbbi
időben rengeteg időt töltök magammal. Persze mással, másokkal is, de szánok
időt magamra, mert rájöttem most újra, hogy ez a legfontosabb. Mindig más
elvárásai szerint éltem, másnak kellett, hogy megfeleljek, másnak akartam
megfelelni, mert én már csak ilyen mérleg vagyok :). Legyen mindenki elégedett, ne
legyen senki megsértődve…stb. Jelentem ez nem megy! :) Vagyis megy, egy ideig. Aztán
rájössz, hogy mindezek mellett, te magaddal nem foglalkozol, nincs időd
magadra, a testedre, a lelkedre, a gondolataidra, az érzelmeidre, az életedre.
Pedig ez nagyon fontos. Nem, nem önzőség…talán egy kicsit, de pont ennyi kell.
Egy pici önzőség kell, mert különben belekerülsz egy mókuskerékbe, futsz futsz
mindenfelé, meg nem állsz, csak mikor már késő lesz, akkor jössz rá, hogy mindenkivel foglalkoztál,
csak magaddal nem. Amikor a test jelez, hogy állj, akkor itt az idő és
bármilyen nehéz is, de változtatni kell ezeken a dolgokon.
Most már nem élem az életem, hanem megélem. Megélem a pillanatokat, a
történéseket, vagy a nem történéseket. Élvezem minden percét, élvezem a
jelent. Tele vagyok gondolatokkal, jó érzésekkel és békével. Észrevettem, hogy
a negatív gondolatokat hamar átfordítom pozitív irányúvá, még ha mások néznek is
bután rám, de ezt csak így lehet. Nem akarok elmerülni a negatív dolgokba, pedig
vannak rendesen azok is, hazudnék ha azt mondanám nincsenek. Mert az élet nem
habostorta ezt tudjuk, de rajtunk áll, hogy hogyan éljük meg és hogyan
reagáljuk le.
Hálás vagyok minden embernek az életemben, mert tudom, hogy okkal jöttek.
Tanítani, és tanulni. Hálás vagyok azoknak is, akik nem kedvelnek, mert
rengeteget tanítottak nekem, az emberekről, a lélekről és saját magamról is.
Sajnálom azokat, akik kimentek az életemből...de hálás vagyok nekik, mert itt
voltak, és csodás időt éltünk meg együtt. Az emlékeimben mindig meg maradnak, akár
konfliktus, akár szeretet miatt, de megmaradnak.
Hálás vagyok az életemért és hogy itt lehetek, megélhetem a jelent, s
tapasztalhattam a múltat, s várhatom a jövőt. A jövőt, amit a jelen produkál, s
a jelen szép :)
Mert széppé tesszük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése