A hétvégén elég sok időt töltöttem a 3,5 éves unokaöcsémmel, ami lehet, hogy fárasztóan hangozhat elsőre, de én nagyon élveztem :) Most pont abban az időszakban van, amikor tágul a kis értelme, amikor szippant magába mindent, kérdez, és elgondolkodik, és megjegyzi a dolgokat. Szívja magába a dolgokat, a hallottakat, mint a szivacs.
A gyermekek mint olvashatjuk sok helyen tükrök. Tükröddé válnak, mivel te tanítod őket. Kérdeznek, te válaszolsz, és amit válaszolsz ő már megjegyzi, és úgy építi fel a kis életét, a maga kis belsőjét.
Öröm nézni ahogy a feltétlen bizalmukkal hozzád fordulnak, és ezerszer hívnak játszani, és játszani, és játszani. És ez mi, és az a "Bagger" miért áll ott, az a villamos sín miért nem a földben van, és miért van a villamos sínben víz??? És TE vagy az, akinek mindenre tudnod kell a választ, és mindenre jó választ kell adnod, mert neki most tágul a kis értelme, és megjegyzi ááám, de még hogy, és egy váratlan pillanatban majd újra előhozza. :))
A sok válaszolgatás közben rájöttem arra, hogy annyi mindennel el vagyunk foglalva nap, mint nap, amire azt gondoljuk milyen fontos a felnőtt emberek világában, miközben itt vannak ezek a kiskrapekok, akik most alakítják ki a kis életüket, most érnek meg arra, hogy érdeklik dolgok, és kérdeznek, és te hogy jól válaszolj, igenis jól át kell gondolnod, hogy mi is a válasz.
Na ezek ám a nagy gondolkodni valók, nem azok, amikkel sokszor foglalkozunk, akár a múltunkban, mi miért történt úgy ahogy, vagy miért viselkedik valaki bántóan velünk ...stb.
Neeeem, ezek eltörpülnek amellett, hogy mennyire felelősek vagyunk a körülöttünk lévő kis emberkékért, bármilyen kisgyerek legyen körülötted és fordul hozzád a bizalmával TE felelős vagy azért amit adsz neki. És mindazt azért adod, hogy azzal ő is több legyen ;) Éééés hadd ne tegyem hozzá, hogy ugye amit adsz azt kapsz ;)
...és még megannyi gondolat előtört belőlem ebben a témában, de egyenlőre azt hiszem elég ennyi a gyermeki élet rejtelmeiről ;)
Szép estét Nektek! :)