...tovább, nincs megállás

…végre lekerül a páncél, sok év után. Végre tudsz nyíltan, őszintén, adni, nekimenni a világnak, és a hozzád érkezőknek. Megteszed többször, sérülsz, meghajlasz, aztán felállsz, mész tovább, mert tudod csak ez visz el a mások által Ügynek nevezett dologhoz... Sérülsz megint, mert hagyod magad sérteni, a páncélodat eldobtad…végre. Inkább sérülsz, minthogy újra páncél legyen. Vállalod, és ha sérülsz is, belül mosolyog a lelked, mert Te képes voltál letenni a páncélt, és magadat adod, az őszinte valódat. Képes vagy rá, elérted hogy sikerüljön! Nincs maszk, nincs páncél, nincs félelem. Őszinte adás van. Megnyugvás, sebesülten kicsit, de mégis megnyugvás, mert tudod, ez megeshet. Te választottad, páncél vagy sérülékenység. Te választasz és Te vállalod a felelősséget. Vállalom. Az enyém. Én akartam. Ennek itt van a helye az Utamon. S megyek tovább, egyre közelebb kerülök…kicsit megsértve…viszont mosolyogva! Folytatom az Utamat!

 

Jelek...

Imádom, amikor ülök reggel a kanapén, kortyolom a narancslémet és a kávémat, beengedem a reggeli friss levegőt, és hallom a madarak csicsergését. Igen, ez az a pillanat, amit minden reggel meghagyok magamnak :) Így megadom az esélyt egy jó napindításnak :)

Hétvégente hosszabban elnyújtom ezt a pillanatot...gyönyörködök a tulipánjaimban...és egy kis tavasz feelinget eresztek be a szívembe :) 

Az utóbbi napokban ezt így élvezhettem, mert az Élet lelassított...

Olyan érdekesek vagyunk mi emberek, mindig van mit tanulnunk. Figyelünk a jelekre, persze naná, az Élet adja a jeleket, de mi bár érezzük, de nem tesszük meg a szükséges lépéseket...pedig jobban járnánk. Néha az Élet rosszabbul adja meg a végső jelet, mint ahogy jártál volna akkor ha te lépsz már időben.

Adjuk magunkat, elhivatottan, szívünkből egy ügyhöz, mert úgy érezzük, kell, segítünk akárhogy is, ott vagyunk és csináljuk a dolgunk, elviselünk, és stresszelünk. Igen sajnos hagyjuk a stresszt eluralkodni, mert ez van, és majd jobb lesz, de most csinálni kell. Ma már az orvosok is nagyon sok mindenre azt mondják..ez bizony a stressz. Ez akkor már beleivódott az életünkbe? Itt van velünk, és együtt élünk vele? Ha így van akkor meg kell tanulnunk kezelni, mert csúnya dolgok történhetnek...

Meg kell tanulnunk, hogy az egészségünk a legfontosabb, legyen bármi más fontosnak tűnőbb, az egészség az ami a tied, TE vagy felelős érte, a TE testedről van szó és a TE életedről.

Mindig tanulunk valamit, hiszen az életünk az Út, amin haladunk, mindig jön valami amiből tapasztalunk. 

Nekem is itt az idő komolyan vegyem a jeleket.... A jeleket az életemben, amit sokszor jól veszek, de hajlamos vagyok adni, és adni, magamból, mindig többet, csak későn észrevenni hogy lassítani kell....s ha én nem lassítok akkor az Élet úgyis belassít...s akkor lesz időm elgondolkodni és átértékelni dolgokat. 

Most van itt az én Időm...tanulok, átértékelek ... 

Good Bye 2014...Welcome 2015

Hamarosan átugrunk egy ÚJ évbe, gondoltam írok gyorsan egy bejegyzést mielőtt átlépünk :)

Ilyenkor az ember fogadalmakat tesz, új év új Élet, egy kis mérföldkő a változtatásokban, amit egyébként év közben is megtehetnénk, de az év forduló ad egy kis motivációt. Hajrá, tegyük hát meg, ha eddig nem változtattunk, itt az idő :)

Én inkább most arra térnék ki, hogy mit tanultam az elmúlt év során, és mit fogok továbbra is magammal vinni. 

Először is egy nagyon fontos dolgot! Nem az a fontos, hogy mit mondasz és ígérsz, hanem hogy mit teszel, és milyen érzést hagysz a másikban! Ezt nagyon megtanultam. Vannak emberek, akik mindenfélét mondanak, ígérgetnek, hogy ez és az lesz, ezt így csinálja, és így fogjuk csinálni. Persze mondanom sem kell, hogy nem úgy történik, ahogy mondta...s ezzel marad egy érzés, egy üres érzés, egy csalódottság. Természetesen van a pozitív megfelelője is :) Azt élvezzük. Az érzést, amit a másik kelt bennünk :) A jelent, az élményt, az érzelmeket :) Nem a szerelmi kapcsolatokra értem, persze ez is, hanem itt az emberi kapcsolat, az emberi kommunikáció, a jelen, amit nagyon élveznünk kell :) 

Nem az ígérgetés a fontos, hanem hogy mit teszel!

Második dolog az emberi kapcsolatok. Igen a kapcsolatok. Amit manapság az internet és telefon adta lehetőségekkel élünk ki. Persze távolság rendben, tapasztalom. Szuper dolog ebben az esetben. Viszont tapasztalom, hogy barátok, azonos városban lakva személyes találkozás helyett is "online" beszélgetnek, főznek, kávéznak...beszélgetnek. Pedig mennyivel jobb a személyes kontaktus. Tudom, el vagyunk havazva, rohanunk, fontossági sorrend, munka, TV, alvás...de mégis. Most hogy hazalátogattam és találkoztam volt kollégákkal, barátnőkkel, barátokkal, és rokonokkal egyszerűen élveztem hogy személyesen beszéljük át a dolgokat, nevetünk felszabadultan, megöleljük egymást, eszünk egy jót, és élvezzük egymás társaságát. Igen élveztük egymás társaság. Itt a jó szó a társaság. Mert fontos. Társas lények vagyunk ha jól tudom. S mindannyiunknak van az Élete, a problémái, a család és dolgai... Ne gubózzunk be a kis kanapénkra, a TV elé...a sorozatok mögé. Tudom azok is fontosak, és vannak olyan esték amikor kell a magány, olvasni, TV-zni, összebújni :) Kell, hogy legyen ilyen IS. Viszont ha túl sok ilyen van, hamar antiszociálissá válhatunk és csak azt vesszük észre hogy eltűntek a barátok...

Ami még eszembe jut az érzések. A saját érzéseink, megérzéseink. Hallgassunk rájuk! Fontosak! Nagyon! Sokat segítenek az életben. Ha jól gyakorlod nagy segítséggé válhat az iránymutatásban. Intuitív képesség. Jó dolog :) 

Érzéseinket adjuk ki! Őszintén! Ki tudja meddig van rá lehetőségünk. Az utóbbi időben többször őszintén kimondtam dolgokat, amiket régóta ki kellett volna mondanom. Jó volt, kellemes. Nem negatív dolgokra gondolok, hanem pozitívra. Kedves dolgokra. Amiket félünk kimondani, pedig nem kell. Lehet néznek ránk bután, de utána jön az az érzés, ami jó! :)

Megfelelés... Sokan benne vagyunk. Engedd el! Viszlát! El vele! Amíg másnak, bárki másnak kell megfelelni, amíg ezt érzed bárki felé is, addig elfelejted önmagadat! Igen tudom, van egy pont amikor már nem egyedül TE vagy, de akkor is van egy határ. Ne felejtsd el önmagadat, mert te vagy az egyetlen aki magadért tehet valaki. Senki más nem felelős magadért, csak TE! Legyen az testi, lelki dolog, vagy az életben való bármely tevékenység. TE! Önnön Magad! 

B. Ú. É. K Mindenkinek!

LOVE PEACE HAPPINESS :-)

...múltkor csak úgy kiírtam egy gondolatot..most ideért ;-)

Már nagyon régen írtam ide, tudom, nagyon sok minden történt velem azóta, és nagyon sokszor voltam úgy, hogy írok, de egyszerűen idő hiányában nem tudtam. Tudom és hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, és akarja, nos valószínűleg nekem más volt a prioritás, s most se jelenti azt, hogy újra rendszeresen írok :)

Az utóbbi időben rengeteg időt töltök magammal. Persze mással, másokkal is, de szánok időt magamra, mert rájöttem most újra, hogy ez a legfontosabb. Mindig más elvárásai szerint éltem, másnak kellett, hogy megfeleljek, másnak akartam megfelelni, mert én már csak ilyen mérleg vagyok :). Legyen mindenki elégedett, ne legyen senki megsértődve…stb. Jelentem ez nem megy! :) Vagyis megy, egy ideig. Aztán rájössz, hogy mindezek mellett, te magaddal nem foglalkozol, nincs időd magadra, a testedre, a lelkedre, a gondolataidra, az érzelmeidre, az életedre. Pedig ez nagyon fontos. Nem, nem önzőség…talán egy kicsit, de pont ennyi kell. Egy pici önzőség kell, mert különben belekerülsz egy mókuskerékbe, futsz futsz mindenfelé, meg nem állsz, csak mikor már késő lesz,  akkor jössz rá, hogy mindenkivel foglalkoztál, csak magaddal nem. Amikor a test jelez, hogy állj, akkor itt az idő és bármilyen nehéz is, de változtatni kell ezeken a dolgokon.

Most már nem élem az életem, hanem megélem. Megélem a pillanatokat, a történéseket, vagy a nem történéseket. Élvezem minden percét, élvezem a  jelent. Tele vagyok gondolatokkal, jó érzésekkel és békével. Észrevettem, hogy a negatív gondolatokat hamar átfordítom pozitív irányúvá, még ha mások néznek is bután rám, de ezt csak így lehet. Nem akarok elmerülni a negatív dolgokba, pedig vannak rendesen azok is, hazudnék ha azt mondanám nincsenek. Mert az élet nem habostorta ezt tudjuk, de rajtunk áll, hogy hogyan éljük meg és hogyan reagáljuk le.

Hálás vagyok minden embernek az életemben, mert tudom, hogy okkal jöttek. Tanítani, és tanulni. Hálás vagyok azoknak is, akik nem kedvelnek, mert rengeteget tanítottak nekem, az emberekről, a lélekről és saját magamról is. Sajnálom azokat, akik kimentek az életemből...de hálás vagyok nekik, mert itt voltak, és csodás időt éltünk meg együtt. Az emlékeimben mindig meg maradnak, akár konfliktus, akár szeretet miatt, de megmaradnak.

Hálás vagyok az életemért és hogy itt lehetek, megélhetem a jelent, s tapasztalhattam a múltat, s várhatom a jövőt. A jövőt, amit a jelen produkál, s a jelen szép :) 

Mert széppé tesszük!

Gondolatok

Legutóbb írtam az apró örömökről. Azóta is figyelem a napokat, az embereket... Hajlamosak vagyunk azzal foglalkozni, hogy mink nincs, ki nem szeret minket, hova nem jutottunk még el...s közben elfelejtjük mi mindenünk van, mi mindent elértünk az életben, mennyi kedves ember vesz körül, milyen szép helyeken jártunk már...

Nap mint nap ámulok és bámulok a körülöttem lévő embereken, és igen hálás vagyok nekik. Sokat tanulok tőlük, velük. Attól is aki nem kedvesen fordul hozzám, aki mellettem van és negatív gondolkodású. Mert milyen jó érzés felismerni a mások téves, negatív gondolkodását...és ráeszmélni, hogy te már más vagy:-).

S minden nap örülök a kedves embereknek körülöttem, hálás vagyok nekik. Széppé teszik a napjaimat. Visszaigazolást és megerősítést adnak számomra, és a legjobb, amikor úgy érzem én is nekik. 

Érdekes az ember...kapcsolatokat épít ki másik emberekkel, de hogy kinek mennyire nyílj meg, azt neked kell tudni, neked kell érezni. A te belső megérzéseden, intuitív képességeden, kockáztatásodon múlik. Nyílj vagy ne nyílj, páncélt zárva tart vagy nyit. Tudom, a saját megérzésedre hallgatni nem megy könnyen. Ezt is gyakorolni kell, megérni rá, de addig is folyamatosan használni. Mert jó dolog. Egy folyamat, de ha sikerült, akkor egész életedben segíteni fog. 

Egy kedves barátommal sokat levelezünk, sok témát boncolgatunk. Legutóbb az elengedésről elmélkedtünk, s az alábbi gondolatokat küldte Müller Pétertől. Olvassátok szeretettel...egy kis elmélkedés ;)

"Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni. 

Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot. Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.

Valójában: átváltozni nehéz. Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli- és egy rövid idő után már nincs benn, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" -  új életet kezdeni."

Apró napi örömök

Igen, az apró napi örömök boldoggá tesznek....érzem, tudom :)

Ma, a mai apró örömök. Alvás, aztán holnap megint jönnek a napi örömök. S így minden nap. Mert élni kell, megélni a napot. Az idő rohan, és az ember azt mondja, majd ha készen állok rá, akkor lesz ez és az, majd ha már ez és az meg van akkor...Megsúgom, az a pont nem fog eljönni, mert mindig lesz valami...viszont mi lenne ha boldogan érnénk el azt ami bekövetkezik?

Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az itt és most. Problémák mindig lesznek, mire vársz? Légy boldog! Örülj az életnek, örülj, hogy felkeltél, örülj, hogy van melletted valaki, örülj hogy lélegzel...

Még mindig nem értem azokat az embereket, akik mások életén tanakodnak, mások életét és tetteit kritizálják...ettől jobb lesz az ő boldogságuk? Nem. Sőt... ;) Sokszor már zavar, ha egy ismerősöm elkezdi nekem mesélni "Pitti Paldi" tevékenységét, hogy ezt és azt csinálta, és milyen bután csinálta...azt vettem észre hogy nem érdekel...nem is tudok sokat hozzászólni, általában, amit motyogok hozzá, hogy "ühüm, biztos meg van az oka, hogy miért csinálta", vagy "ahhhhaaaa, ez végülis az ő dolga...".

Mert ugye ez az ő dolga? Nem a miénk. Az én dolgom az amit én csinálok, amit én teszek, és mondok, az én életem. Az én boldogságom ;)

 Az apró boldogságom. Mert vannak akik a naaagy boldogságra várnak, és mástól várják a boldogságot. Mindig mástól, más személytől, más tárgytól...ha mindig mástól várod a boldogságot, az nem lesz az igazi. Mi lenne, ha te magad boldog lennél MOST, és ha jön valami az életedhez, akkor vele is jól leszel. 

Hogy hogy legyél boldog? Engedd el az elvárásaidat. Magadtól. Mástól. Az élettől. Hagyd, hogy csak bekövetkezzen, aminek be kell következnie. Engedd szabadjára magadat, és élvezd a napjaidat. Óráidat. Perceidet...így az életed átváltozik, és élvezni fogod az életedet. Élni fogsz végre. Igen mondhatod hogy hol vannak a problémák és az akadályok amik jönnek a napokban. Élvezd és örülj nekik. Lehet, hogy hülyén hangzik, DE, ne felejtsük, hogy "ami nem öl meg, az megerősít!" Minden problémának meg van az oka, hogy miért jött az életünkbe. Lehet, hogy nagyon padlóra visz, de annál erősebb leszel, minél mélyebbről jössz újra vissza az utadra. Mert azt te magad teszed. Nem más helyetted, hanem te magad. Megdolgozol érte, és visszatérsz az útra, minden egyes megdolgozott perccel, órával, pillanattal. Ezt TE magad teszed, nem más! :-) S ez az amit értékelni fogsz, mert TE dolgoztál meg érte, te érted el...a saját magad kis boldogságát, belső harmóniáját!

Inspiráció: "A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk."

(Fontenelle)

Esti nosztalgia...

...egy gyertya neked, ma is, mint oly sok este...mintha itt lennél velem, velünk. Ahogy rápillantok a képünkre a gyertya mögött elmosolyodok. Itt vagy, érzem velünk vagy és figyelsz onnan fentről. Sokszor nevetsz nagyokat, és drukkolsz, hogy sikerüljenek a dolgok...néha könnycseppek gördülnek a szemedből, ha látod nehézségekbe ütközünk..

Elképzellek, ahogy fent a felhők felett ülsz a kis foteledben és nézed a világot...a lábadnál bundás kis barátunk fekszik veled megnyugodva...

Nézed a világot, hogy hogy fordulhat így ki magából. Mi történt ezzel a világgal, hiszen a te idődben milyen más volt...

Hallom a hangodat ahogy mondod nekünk "......meg tudod tenni, állj a sarkadra!" "...jól tetted, hogy megtetted.."

Mostmár többet látsz odafentről egy ideje, sok mindent megértettél, mi miért volt...most már ott ülsz és figyelsz, hogy mi lesz belőlünk...mi lesz a gyermekedből, családjából, unokákból, dédunokákból...amely csapat egyre csak gyarapodik...:) És Te mosolyogva figyeled...mormogsz, ha valamivel nem értesz egyet, ahogy mindig is tetted :) Mert ezt nem így kéne, de aztán megbeszéled magaddal, hogy ez az ő dolguk...de azért jó elmondani a véleményedet :) ...és figyelni, erőt adni akinek szüksége van rá, és szeretet küldeni akinek arra...mert fentről ezt megteheted...küldj hát mindenfelé, és mi érezni fogjuk, érezzük, ahogy eddig is tettük. 

Egy év elmúlt már...az idő rohan, de olyan mintha meg sem történt volna. Fizikai változások igen, de a lelked megmaradt velem, velünk, mindenkivel...mert nem hagytál el minket, csak nyugovóra tért a tested...lélekben még itt vagy. Maradjon is így! Örökre! :-) A gyertyaláng esténként neked lobog...