Három dolog az élethez: "légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz!!"

2014. március 26., szerda

Gondolatok

Legutóbb írtam az apró örömökről. Azóta is figyelem a napokat, az embereket... Hajlamosak vagyunk azzal foglalkozni, hogy mink nincs, ki nem szeret minket, hova nem jutottunk még el...s közben elfelejtjük mi mindenünk van, mi mindent elértünk az életben, mennyi kedves ember vesz körül, milyen szép helyeken jártunk már...
Nap mint nap ámulok és bámulok a körülöttem lévő embereken, és igen hálás vagyok nekik. Sokat tanulok tőlük, velük. Attól is aki nem kedvesen fordul hozzám, aki mellettem van és negatív gondolkodású. Mert milyen jó érzés felismerni a mások téves, negatív gondolkodását...és ráeszmélni, hogy te már más vagy:-).
S minden nap örülök a kedves embereknek körülöttem, hálás vagyok nekik. Széppé teszik a napjaimat. Visszaigazolást és megerősítést adnak számomra, és a legjobb, amikor úgy érzem én is nekik. 
Érdekes az ember...kapcsolatokat épít ki másik emberekkel, de hogy kinek mennyire nyílj meg, azt neked kell tudni, neked kell érezni. A te belső megérzéseden, intuitív képességeden, kockáztatásodon múlik. Nyílj vagy ne nyílj, páncélt zárva tart vagy nyit. Tudom, a saját megérzésedre hallgatni nem megy könnyen. Ezt is gyakorolni kell, megérni rá, de addig is folyamatosan használni. Mert jó dolog. Egy folyamat, de ha sikerült, akkor egész életedben segíteni fog. 

Egy kedves barátommal sokat levelezünk, sok témát boncolgatunk. Legutóbb az elengedésről elmélkedtünk, s az alábbi gondolatokat küldte Müller Pétertől. Olvassátok szeretettel...egy kis elmélkedés ;)
"Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni. 
Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot. Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.

Valójában: átváltozni nehéz. Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli- és egy rövid idő után már nincs benn, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" -  új életet kezdeni."

2014. március 7., péntek

Apró napi örömök

Igen, az apró napi örömök boldoggá tesznek....érzem, tudom :)
Ma, a mai apró örömök. Alvás, aztán holnap megint jönnek a napi örömök. S így minden nap. Mert élni kell, megélni a napot. Az idő rohan, és az ember azt mondja, majd ha készen állok rá, akkor lesz ez és az, majd ha már ez és az meg van akkor...Megsúgom, az a pont nem fog eljönni, mert mindig lesz valami...viszont mi lenne ha boldogan érnénk el azt ami bekövetkezik?
Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az itt és most. Problémák mindig lesznek, mire vársz? Légy boldog! Örülj az életnek, örülj, hogy felkeltél, örülj, hogy van melletted valaki, örülj hogy lélegzel...
Még mindig nem értem azokat az embereket, akik mások életén tanakodnak, mások életét és tetteit kritizálják...ettől jobb lesz az ő boldogságuk? Nem. Sőt... ;) Sokszor már zavar, ha egy ismerősöm elkezdi nekem mesélni "Pitti Paldi" tevékenységét, hogy ezt és azt csinálta, és milyen bután csinálta...azt vettem észre hogy nem érdekel...nem is tudok sokat hozzászólni, általában, amit motyogok hozzá, hogy "ühüm, biztos meg van az oka, hogy miért csinálta", vagy "ahhhhaaaa, ez végülis az ő dolga...".
Mert ugye ez az ő dolga? Nem a miénk. Az én dolgom az amit én csinálok, amit én teszek, és mondok, az én életem. Az én boldogságom ;)
 Az apró boldogságom. Mert vannak akik a naaagy boldogságra várnak, és mástól várják a boldogságot. Mindig mástól, más személytől, más tárgytól...ha mindig mástól várod a boldogságot, az nem lesz az igazi. Mi lenne, ha te magad boldog lennél MOST, és ha jön valami az életedhez, akkor vele is jól leszel. 
Hogy hogy legyél boldog? Engedd el az elvárásaidat. Magadtól. Mástól. Az élettől. Hagyd, hogy csak bekövetkezzen, aminek be kell következnie. Engedd szabadjára magadat, és élvezd a napjaidat. Óráidat. Perceidet...így az életed átváltozik, és élvezni fogod az életedet. Élni fogsz végre. Igen mondhatod hogy hol vannak a problémák és az akadályok amik jönnek a napokban. Élvezd és örülj nekik. Lehet, hogy hülyén hangzik, DE, ne felejtsük, hogy "ami nem öl meg, az megerősít!" Minden problémának meg van az oka, hogy miért jött az életünkbe. Lehet, hogy nagyon padlóra visz, de annál erősebb leszel, minél mélyebbről jössz újra vissza az utadra. Mert azt te magad teszed. Nem más helyetted, hanem te magad. Megdolgozol érte, és visszatérsz az útra, minden egyes megdolgozott perccel, órával, pillanattal. Ezt TE magad teszed, nem más! :-) S ez az amit értékelni fogsz, mert TE dolgoztál meg érte, te érted el...a saját magad kis boldogságát, belső harmóniáját!

Inspiráció: "A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk."
(Fontenelle)