Boldog Új Évet! :)

Elérkezett az a nap, amikor elgondolkodunk az elmúlt éven, számot vetünk életünkön újra, és elgondolkozunk, hogy mi vár ránk a következő évben. 

Fogadalmakat teszünk a jövő évre, mit hogy hogyan szeretnénk elérni. Jó ez az "év forduló", ha még csak annyira is, hogy az ember kicsit csak megáll és elgondolkozik az életén, a történteken, a szerettein. 

Azt gondolom, hogy nagy fogadalmakat most sem kell tenni, mert azt az ember bármikor megteheti az év folyamán. Bármikor elhatározhatja magát, attól függetlenül, hogy éppen melyik időszak van az évben. 

Tudom, így év végére nem voltam túl aktív a bejegyzéseket illetően...(de nem is fogadom meg, hogy ez a jövő évben másképp lesz :)))) , nekem is sűrű lett az életem, de nagyon köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy itt volt velem...ki ezért ki azért ;)

Mindenkinek kívánok szeretetben, egészségben, kedves emberekben gazdag új évet. Kívánom, hogy váljon valóra az álmotok, az elképzelt gondolatotok, és vonzzátok be a jót az életetekbe, hiszen ne felejtsük el, csak kérni kell, és megadatik :))

Viszlát 2013-ban! :)

"Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben."

Szilveszter éjjel c. film 

Neked jó, ha megbocsátasz!

...olvastam nem rég egy jó kis cikkben, és igen elgondolkodtam rajta. Milyen igaz. Mert miért is kéne haragúdni egymásra hosszú ideig? Kinek jó? Neked biztosan nem jó és neki sem. Van értelme egyáltalán?

Történnek dolgok, kimondasz szavakat, teszel dolgokat, megbántasz és megbántódsz. Viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy minden valamiért történik, mindennek meg van az oka. Tanulnunk kell belőle. Ha megbántódsz, megbántanak, igen át kell esned ezen, végig kell menned a folyamaton, és aztán meg kell bocsátanod.

Ha nem tudsz megbocsátani kevésbé lesz harmonikus az életed. Igen, újra a harmónia :)

Ami megtörtént megtörtént, nem szabad rágódni rajta. Tovább kell lépni a megbocsátás útjára. Azt mondják, az ami ma történt, megtörtént, ne rágódj rajta sokáig. Este zárd le a napot, és másnap új nap virrad, kezdődhet újra, de a tegnap dolgával már ne foglalkozz.

Nem kell elraktározni ami fáj, mert felemészt. Betegséget okoz. Megbetegít...és nem azt akire haragszol, hanem magadat. Csak magadnak okozol bajt.

Hát kell ez nekünk? Nem :) Az élet kifürkészhetetlen és sosem tudod, hogy mi játszódik le a másikban, mi okozza azt a viselkedést amilyen. A legjobb, ha magadban megpróbálod megérteni, és megbocsájtasz neki.

A negatív érzelmek csak ártanak nekünk, ugyanolyan helyzetet váltanak ki belőlünk, mint a stressz.

A megbocsátani képes ember elengedi a haragot, és felülemelkedik a bosszúvágyon, közben alaposabban megismeri önmagát. Az önértékelése javult, mert rájön, képes volt erre is, ezt is megtanulta, hogyan kezelje.

A megbocsátásra képtelen számára egy idő után méreggé válik a bosszúvágy. Gonosznak, rossznak tart minden embert, és elviselhetetlenné válik a környezete számára...

Nehéz nem mondom, de sikerülhet. Nekem is sikerült néhány esetben. Tudod amikor elgondolkodsz, hogy valaki lehet hogy megbántott, mikor előtte meg milyen jó kapcsolatban voltatok, rájössz, hogy nem is biztos hogy ez a fontos. Sok-sok körülmény közrejátszahat egy ilyen szituációban, méghozzá te magad is...viszont ne felejtsük el a pozitív, a jó dolgokat sem. Persze az emberben benne marad, de egy idő után jön a megbocsátás érzése...amikor már az fontosabb, hogy elfogadd a másikat, elfogadd magadat, elfogadd az életedet.

A megbocsátás és elfogadás között ott a kapocs. "Elfogadlak olyannak, amilyen vagy..." ismerős ugye? :) Ha elfogadlak, akkor meg is tudok bocsátani...lehet gyakorolni, ez egy hosszú hosszú folyamat ;)

"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

Charlotte Bronte