Biztos már ti is többször hallottátok az idősebbek beszélgetéseit, amikor arról cserélnek eszmét, hogy egyiknek jobban fáj a lába, mint a másiknak, vagy itt fáj, ott fáj, menni sem tud, egyedül van....stb.
Amikor legtöbbször a rosszon és negatívon gondolkodnak, és nem a jó dolgokon. Így nagyon nehéz ám élni. Oké, elfogadjuk nagymamáink sokat megéltek már, nehezen tudják elfogadni, hogy már nem képesek arra, amire régen képesek voltak, ez az elmúlás. De nagyon rossz nézni, és hallgatni, hogy egyfolytában ezen morfondíroznak. Amikor pedig mondom, hogy de miért csak a rosszat veszed észre az életedben. Ott van mellette a sok jó. Ennyi idősen még itt vagy velünk, élsz, dédunokáid vannak, jön egy ükunokád (lehet hogy nem így hívják ;)) is hamarosan, tudsz még menni, magadnál vagy, és 85 éves vagy, ez nagy szó ám. Akkor elgondolkozik, hogy milyen igazam van és egyből más az arckifejezése, egyből boldogabb. A baj csak az, hogy az ő korosztályába, már annyira berögződött ez, hogy egy hét múlva, vagy akár egy nap múlva ugyanúgy a negatív dolgokon töpreng...
Mindig azt kapjuk meg, hogy kihagyjuk a mi életünkből, pedig csak pont azért nem tud részletesen mindent, hogy ne gondolkodjon a rossz dolgainkon. Mert igen nekünk is vannak, de nem kell róla beszélni. A rossz dolgok jönnek maguktól, de ha nem azon agyalunk mindig, és nem azon diskurálunk, hanem szépen megoldjuk őket, akkor sokkal kevesebb energiánk megy erre, és több marad a jó dolgokra.
Na jó tegyük félre az életkort, és általánosítsunk, mert ilyen gondolkodású emberek fiatal generációban is van. Miért? Nem lenne könnyebb a jó dolgokra gondolni? Most joggal gondolhatjátok, hogy "ja mert nálad mindig süt a nap" :))) Neeem nálam sem süt mindig a nap, de próbálom süttetni, hiszen miért vesztegessem el az energiámat arra, hogy húú itt fáj valami, rosszul érzem magam, most megbüntetett a "kedvenc" hivatalom, vagy mert erre meg arra például nincsen pénzem...stb. Mindenkinek vannak gondjai, kinek kisebb kinek nagyobb ezt nem vitatom. És ezek a problémák folyamatosan változnak mindenkinél, hol jön a kisebb, hol a nagyobb, és fordítva, folyamatos mozgásban vannak a problémák. Ezt kezelnünk kell, és nem agyalni, és diskurálni rajta.
Fontos hogy észrevegyük az élet apró örömeit, hogy igen itt vagyunk és élünk, és mindamellett hogy ilyen olyan problémánk van, de .... és itt jöhetnek a pozitív dolgok ugye.
Meg tudjuk ezt tenni? Igen, akkor megtudjuk, ha nem mindig máshoz viszonyítjuk magunkat. Azért látjuk az életünkben a negatív dolgokat, mert mindig a másikat figyeljük. Példák: neki olyan autója van, nekem "csak" ilyen, ő tud menni, nekem a lábam nagyon rossz, ő mindenről tud a családban, én ki vagyok hagyva sok mindenből.... neki szuper családja van, nekem nincs....stb.
Ugye milyen érdekes? Mi lenne ha végre nem viszonyítanák az emberek magukat máshoz? Sokkal könnyebben élnék meg a mindennapokat.
Minden ember egy külön egyéniség, egy EGYÉN, akinek saját tulajdonságai vannak. Miért akarnak többen olyanok lenni mint mások? Maradjon mindenki az az egyéniség akivé megszületett és felnőtt, sokkal több belső értéke lenne mint úgy hogy máshoz viszonyítja magát, és sokkal nyugodtabb életet élhetne. A külcsín nem minden. Sok esetben azt hogy kívülről boldognak mutatják az emberek magukat sajnos belül nem így van, de persze az ember nem ezt látja, csak a külcsínt. És nézi, én miért nem vagyok ilyen, miközben ő is ilyen boldog, csak az ő maga módján. Nem kell ezt mutogatni, belül kell érezni, a saját belsőben, és higgyétek el az kívül is meg fog mutatkozni, úgy hogy nem kell érte semmit tenni...mert magától sugározni fog kifelé, vagyis meg lesz az EGYÉNnek a saját KISUGÁRZÁSa!! :-)
