Az ítélkezésről...

Úgy gondoltam megosztok Veletek egy írást Joós Istvántól, aki néhány jó gondolatát néha napján meg is osztja velünk. Ez az ítélkezés amúgy is téma mostanság, így fogadjátok szeretettel az elmélkedését, ami igen elgondolkodtató:

"NE ÍTÉLJ! ... Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az írás – de most nekem valahogy fontosabb, hogy ne ítéljek, hogy ne maradjak le ... hogy ÉN ne maradjak le ... a világ csodáiról ... kisebbik hugommal reggelizve arra döbbentem ugyanis ma rá, hogy számomra ez leginkább a már régóta ismert, megsimert, megismerni vélt emberekkel kapcsolatban kihívás ... FONTOS, hogy állandóan megújuló figyelemmel és nyitottsággal legyek velük is jelen ... a mindennapok pillanataiban ... velük legnehezebb ... nekem ... hogy NE befolyásoljon a múlt ... hogy ÚJ figyelmet, ÚJ esélyt, ÚJ lehetőséget tudjak adni ... MINDEN pillanatban ... annak is, akit már évtizedek óta “ismerek” ... hogy ne befolyásoljanak a tapasztalataim, az előítéleteim, esetleges sérelmeim ... mert az emberek IGENIS változnak ... MINDEN ember valtozik. Folyamatosan. Senki nem az ma, aki tegnap volt ... és ha a figyelmem nem újul folymatosan meg, akkor lemaradok az ő életének, változásának, újjászületesének rezdüléseiről, csodáiról ... és ami fontosabb: arról, amit eközben ADNI tudok neki ... hernyókból pillangók születnek épp, tömegesen, világszerte, amerre csak nézek ... a báb “vÁLSÁGa” csak átmenet ... szüljük az Emberfiát ... figyeljünk tehát, különben épp a Boldogságról maradunk le, hogy TUDUNK adni egymásnak:)"

Egy adag Fényt Mindenkinek! :-)

A minap találtam egy idézetet Böjte Csabától ami egy kicsit elgondolkodtatott és végre újra "megihletett" :-)

Erről van szó:

"A sötétség a világosság hiánya. Nem lehet összetörni és kilapátolni az ablakon. Sokkal egyszerűbb, ha meggyújtunk egy gyertyát. Tehát nem a rossz, a hiány ellen kell küzdeni, hanem életre hívni a fényt, a saját életünkben és másokéban egyaránt."

A sötétség és a világosság. A rossz és a jó. A hideg és meleg...és még sorolhatnám. Mind mind olyan két szópár ami az életünkre is jellemző lehet..

Annyi embert lehet hallani, aki arról panaszkodik, hogy ez és az van az életében, hogy ilyen és olyan rossz az élete, és miért kapja ezt a sorstól....és még sorolhatnám, de tudjátok miről beszélek. Mindenki hallhatja nap mint nap az ismerősöktől, kollégáktól, vagy amúgy csak az utcán az emberektől akikkel összefut. 

Pedig csak annyi lenne a lényeg, hogy a sötétséget egy kicsit fényesebben kéne látni. Nem biztos, hogy ha valami negatív történik az életedben az tényleg rosszat tesz neked. Az "álruhás áldás" lehet akár fényes is az éltedben. Minnél jobban küzdesz valami ellen annál jobban meg fog történni....valami ellen küzdeni annyit jelent mint még jobban közel kerülni hozzá....mert egyfolytában ez jár a gondolatodban. 

Na egy kicsit elkanyarodtam a témától újra :) Szóval a lényeg, hogy meg kell találni az életünkben a fényt, a jót, a meleget, az édeset :) Minden történésnek meg van a jó oldala is, csak hozzáállás kérdése. Vannak olyan dolgok, amiket akkor tudunk meg magunkról vagy másról, amikor egy szokatlan történés lesz az életünkben. Lehet hogy megijedünk, de nem az a lényege az ÉLETnek, hogy ismerjed magadat, és a közeledben élőket? Dehogynem.

Az hogy küzdünk a rossz ellen, az sehova nem vezet, inkább vezessük bele az életünkbe a JÓT, és felejtsük el a rossz ellen küzdést...amint a jót bevezetjük a rossz eltűnik az életünkből...viszont ha egyfolytában a rossz ellen küzdünk a gondolatok a körül forognak, és elfelejtkezünk a JÓról, a BOLDOGságról, EGÉSZSÉGről, a SZERETetről minden ami JÓról :)

Gyújtsuk hát meg a gyertyát és engedjük be a fényt az életünkbe MOST :)

TANmese ;)

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most? Akarsz még mondani valamit?

A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: "És most?" Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva volt és puhány, akkor mosolygott, és megpróbált a kedvében járni. De Buddha egyikhez sem hasonlított; nem volt dühös, egyáltalán nem sértődött meg, és gyáva sem volt. Csak tárgyilagosan megkérdezte: "És most?" És más nem történt.

Buddha tanítványai viszont nagy haragra gerjedtek, nem gondolkodtak, hanem reagáltak. Legközelebbi tanítványa, Ánanda így szólt: - Ez túl sok, ezt nem tűrhetjük el. Te csak tartsd magad a tanításaidhoz, mi meg majd megmutatjuk ennek az embernek, hogy ilyet nem tehet! Meg kell büntetnünk érte! Máskülönben mindenki elkezd majd ehhez hasonló dolgokat cselekedni.

Buddha ezt felelte: - Hallgass! Ő nem okozott nekem fájdalmat, de te igen. Ő új ember, idegen. Bizonyára hallott felőlem valamit, hogy "ez a férfi vallástalan, veszélyes ember, aki letérít másokat a helyes útról, egy forradalmár, egy erkölcstelen gazember", és ezek alapján alkotott rólam képet. Nem engem köpött le, hanem a saját elképzelését, azt a képet, amelyet rólam alkotott - hiszen nem ismer engem, akkor hát hogyan köphetett volna le engem?

- Ha mélyebben belegondolsz - mondta Buddha -, a saját elméjét köpte le. Én nem vagyok része, és látom, hogy ez a szegény férfi bizonyára valami mást is akar mondani, mert ez is a közlés egyik módja - a köpés is egy eszköz arra, hogy elmondjunk valamit. Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy a nyelv alkalmatlan - a mély szerelem, az erős harag, a gyűlölet, az imádság idején. Vannak olyan intenzív pillanatok, amikor a beszéd kevés. Ilyenkor tennünk kell valamit. Amikor nagyon szerelmesek vagyunk, és megcsókoljuk vagy megöleljük a kedvesünket, mit teszünk? Elmondunk valamit. Amikor haragszunk, rettenetesen haragszunk, és megütjük vagy leköpjük a haragosunkat, azzal is mondunk valamit. Én megértem ezt az embert. Bizonyára valami mást is akar mondani, ezért kérdeztem meg tőle: "És most?" A férfi még inkább összezavarodott.

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:

- Ti nagyobb fájdalmat okoztatok, mert ti ismertek engem, évek óta velem éltek, és még mindig visszatámadtok.

A férfi meglepetten, összezavarodva tért haza. Egész éjjel nem tudott aludni. Ha valaki találkozik egy buddhával, rendkívül nehéz, lehetetlen ugyanúgy álomba merülnie, mint előző éjszaka. Szüntelenül ott kavarog a fejében az élmény. Nem tudta megmagyarázni magának, mi történt. Egész testében remegett, és verítékezett. Még sohasem találkozott ilyen emberrel; Buddha darabjaira törte egész elméjét, minden megrögzött szokását, egész múltját. Másnap reggel újra odament. Buddha lábaihoz vetette magát, aki újra megkérdezte: - És most? Hiszen ez is egy módja annak, hogy elmondjunk valamit, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Amikor idejössz, és megérinted a lábamat, azzal olyasmit mondasz, amit szokványos eszközökkel nem lehet elmondani, amihez minden szó kevés; nem fér el bennük.

Aztán így folytatta: - Nézd, Ánanda, ez a férfi megint itt van, és mond valamit. Olyan ember, akiben mély érzelmek dúlnak.

A férfi felnézett Buddhára, és azt mondta: - Bocsáss meg azért, amit tegnap tettem!

Buddha így felelt: - Bocsássak meg? De már nem vagyok ugyanaz az ember, akivel tegnap azt tetted. A Gangesz szüntelenül áramlik; soha nem marad ugyanaz a Gangesz. Minden ember egy folyó. Az az ember, akit leköptél, már nincs itt; én csak hasonlítok rá, de nem vagyok ugyanaz, sok minden történt ebben a huszonnégy órában! A folyó nagyon sokat haladt előre. Ezért nem tudok neked megbocsátani, mert nincs bennem semmi neheztelés irántad. És te is más vagy. Látom rajtad, hogy már nem vagy ugyanaz az ember, aki tegnap idejött, mert az a férfi dühös volt - milyen dühös volt! Ő köpött, te pedig meghajolsz előttem, megérinted a lábamat; hogyan lehetnél ugyanaz az ember? Nem vagy ugyanaz, ezért felejtsük is el a dolgot. Az a két ember, aki köpött, és akit leköptek, már nincs többé. Gyere közelebb! Beszélgessünk valami másról!

Egy kis motiváció :-)

...mert ugye minden csak hozzáállás kérdése!


Szép napot Mindenkinek! :-)

Ess eső ess...

Mostanság egyre többet gondolok a szivárványra. Tudjátok, ami mindig eső után jön, ami a kedvenc idézetemben van Coelho-tól és értheted így és úgy...

Én most tényleg a fizikai szivárványról beszélek, merthogy itt 10 napból 8-ban esik az eső :)))

Ha reggel süt a nap még nem 100% hogy délután nem fog esni az eső, vagy ha esik az eső reggel délután lehet hogy már száz ágra süt a nap :) Ez a változás szele nálam és ezek szerint az időjárásban is :) Meg kell szokni ezt is mint minden mást, ami új. Ez jó. A változás mindig jó. Az eső is jó, ha úgy állunk hozzá. Egyszer úgyis eláll, de ha nem is áll, van egy csomó jó dolog az esőben...persze mindemellett vannak hátrányok is, de lássuk most a pozitív oldalát :)

Kezdjük az illatával. Imádom az eső illatot :) Kávézóban kávét kortyolgatni és kifelé bámulni az esőt...otthon az ágyon kuporodni egy szuper könyvet olvasni és nyitott ablakon az eső illatát érezni, kopogását (vagy zúdulását) hallani....kicsit elbóbiskolni ebben a mámorban a legkellemesebb :)...s ha eláll az eső és világosodnak a felhők...előbukkan talán a nap és akár jöhet a szivárvány is... Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a nap a felhők fölött mindig ragyog, és idő kérdése de mi is élvezni fogjuk...a felhők hamarosan odébb állnak, de addig is élvezzük hát az esőt :) Hozzáállás kérdése minden .... :-)

A TE ÉLETED....hát vállald :-)

Volt annak idején egy időszakom, amikor nagyon sokat tanultam az életről, az emberekről, a gondolatainkról, a felelősségről....a lélekről. 

Akkor megtanultam azt, hogy te magad vagy felelős a saját gondolataidért, a saját tetteidért, a saját boldogságodért, és minden ami veled kapcsolatos. A felelősséget minden esetben 100%-ban vállalnod kell a tetteidért. A legkönnyebb másra hárítani a felelősséget! A legeslegkönnyebb az amikor valami történik, és kifogásokat keresel és persze ha keresel, akkor találsz is...

Te gondolsz dolgokat, Te teszel dolgokat, Te irányítod a tevékenységeidet, egyedül Te vagy a felelőse a saját életednek. Nem más, hidd el! 

Az, hogy mást hibáztatsz és másra hárítod a felelősséget csak arra jó, hogy magadat megnyugtatod...egy darabig....mert előbb utóbb rájössz, hogy egyedül a te gondolataid a fontosak, a lényeg a te hozzáállásod. A hibát magadban is meg kell találni, ha már másban annyira hamar megtaláltad...

Ha problémája van bárkinek nem árt először magába néznie, hogy a probléma miből is adódik? Nem feltétlenül másra hárítani a dolgokat, mert azzal magunknak is hazudunk. 

Ez olyan mint amikor mástól várják némely emberek a "boldogságot". Ha Te nem érzed magad jól egyedül, kívülről és belülről akkor sem másra kell a felelősséget hárítani, és várni, hogy mással boldog legyek, hanem először magunkba kell nézni jól, és helyretenni a lelki dolgokat. Ez nagyon fontos nem hiába mondják mindig hogy a TEST a LÉLEK tükre :-)

TE irányítod az életedet a TE gondolataiddal, és a TE tetteiddel, nem MÁS. Tőled függ minden ami az életedben van, történések, lehetőségek elfogadása, kihagyása, életed változtatása, ki más teszi ezeket a dolgokat nem más, mint TE. 

Akkor tessék vállalni a felelősséget is mindenért ami veled történik, és nem másra hárítani, mert ez a legnagyobb hazugság amit magad felé megtehetsz!


Mindemellett kívánok Mindenkinek olyan szép napot, mint amilyen nekem volt ma :-)

Megtartani a harmóniát?...nem is olyan könnyű :-)

Egy kicsit régen írtam már, pedig témám lett volna, de kissé felfordult az életem, sőt nagyon felfordult az életem :))) Amit egyáltalán nem bánok, mert kell néha a változás, kis változás vagy nagy, az mindegy, de igenis kell a kihívás az ÉLETben. Nekem egy elég nagy változás volt/ van, hiszen munkahelyet és országot váltottam, ami hét év után nem is olyan egyszerű...

Az ember ilyenkor veszi észre a legjobban, hogy kik azok az emberek, akiket annyira megszokott már a mindennapjaiban, legyen az kolléga, vagy barát, vagy családtag, akik nagyon hiányoznak neki, és ilyenkor érzi az ember, hogy mennyien szeretik. Fura dolog ez, hiszen ugye amikor ott vagyunk egy helyen ezzel nem is foglalkozunk, tesszük a dolgunkat és nem figyelünk az érzésekre. 

Viszont a változásnak itt volt az ideje az életemben, egy igazi környezetváltozás (hiszen más ország) új munkahely (új kihívás, új terület), új emberek. Tudom van, aki örült hogy elmegyek a régi környezetből (;) ), viszont a legtöbb emberen láttam a szomorúságot, bár inkább azt, ami bennem is lejátszódott, hogy egyik szemük sír a másik nevet. Én is voltam/ vagyok ezzel, de hiszem, hogy azok az emberek akik közel állnak hozzám, a távolság ellenére is a barátaim maradnak, és megmarad a kapcsolat :)

Ami számomra nehéz most így elsőre megtartani a harmóniát :) Viccesnek hangzik ugye? De nem az :) Otthon már kialakítottam az életemet, meg voltak a rituáléim, a programjaim, a napi menetem. Így egy új helyen, egy új lakásban, új emberek, és minden újdonság mellett huhhh hát nem könnyű. 

Már alig várom, hogy beálljon a rendszer az életemben, és itt is kialakítsam a magam kis harmóniáját, mert az fontos :) Csak úgy lehet a mindennapokat továbbra is jól továbbvinni. 

Mindezek mellett is viszont azt mondom kockáztatni kell. Nem szabad ülni a kis kanapén és gondolkodni, hogy belevágjak e vagy nem, és latolgatni, hogy mi lenne így és mi lenne úgy. 

Még mindig azt vallom, hogy ha nem kockáztatunk nem tudhatjuk mit veszítünk, ha pedig kudarcot vallunk? Akkor mi van? A kudarcból tanulni kell, és akkor már azzal is nyerünk. De ha meg se próbáljunk nem tudjuk meg mit veszítünk, és nem is tanulunk kudarc esetén :-). 

Ilyen egyszerű, merni kell belevágni, bármibe, mert egyszer élünk!