Három dolog az élethez: "légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz!!"

2012. március 18., vasárnap

A gyerekekről...

A gyerekek csodálatos lények :) Megszületnek és már baby korukban elvarázsolják a felnőtteket. Az ember rájuk néz, és elfelejt mindent. Elgondolkozik, hogy ő volt az aki 9 hónapig lakozott a "babaházban" és most világra jött, hogy megismerje milyen is az anyukája, az apukája, kiket választott családjának. 
A gyerekek sok mindenre megtanítanak bennünket. Először is a gondoskodásra. Aztán az óvatosságra. A türelemre, a tudatosságra, és a szeretetre...
Feltétel nélküli szeretet, ugye hallottátok már? Ez az anyánál és az újszülöttnél oda - vissza meg van. Az újszülött imádja anyukáját, aki gondoskodik róla, táplálja és neveli...az anyuka is imádja a babáját feltétel nélkül. De ha belegondolunk ez nem csak az anyáknál van meg a gyerekek felé és vissza, hanem minden felnőtt embernél...
Ez az életben sajnos többnyire nincs meg az emberek között. A feltétel nélküli szeretet az emberi kapcsolatokban sajnos kevésszer mutatkozik meg, pedig ez lenne a lényege az emberi létnek...
Amire engem a gyerekek megtanítanak az a türelem. Régen nagyon türelmetlen voltam, és ahogy megszületett a "kisherceg" a nővéremék életébe onnantól kezdve az én életembe is belekerült, amit én egyáltalán nem bánok. Születésétől fogva végigkövetem az életét, a fejlődési szakaszait, és az életszakaszait, a hisztijeivel, a dackorszakával, a viselkedésével, a kedvességeivel együtt :)).
Ezzel együtt a türelmetlenségem nagyot javult, és már ritkán bukkan fel az életemben :) Nagy barátok lettünk a kis jövevénnyel, és azt hiszem barátok maradunk mindig is :)) Itt a szeretet tényleg oda vissza működik. Annyit adsz amennyit csak tudsz már a születésétől fogva annak a mini embernek, és eljön az idő, amikor visszaadja. Ez az idő hamarabb eljön mint gondolnánk...Maholnap 3 éves lesz az én kis hercegem, és valami csodálatos érzés, amikor egy huncutkodós, bolondozós nap után este lefekvés előtt, átkarol, óriási cuppanós puszikat nyom az arcomra, és a csodaszép barna szemeivel ahogy rám néz érezteti, hogy "Szeretlek Tante" !!! ;)
A gyerekek tükrök...valóban olyanok amilyenek mi vagyunk velük. Amit mi adunk mentálisan nekik az évek során, azt ők amint tudják visszaadják nekünk ;) Ennél jobb dolog nincs a világon, ugye igazam van? ;)

2012. március 16., péntek

Vonaton...

Kedden volt szerencsém vonattal utazni Bécsbe. Már előre vártam az utazást, mert ha jól emlékszek kb úgy igazán talán 2006-2007 körül utaztam vonattal hosszabb távon, de akkor is nagyon élveztem.
Ugye ezeket a vonatokat össze sem lehet hasonlítani a magyar MÁV vonatokkal, ezek szuper kényelmesek, asztalos ülések is vannak, meg gyerek sarok, ahol mese megy a TV-ben :)
Vittem könyvet, azt olvasgattam, de megmondom őszintén, hogy inkább lekötött a táj, mint a könyv, mégha nagyon érdekes témája is volt.
Néztem a tájakat, a városokat, és azon morfondíroztam, hogy mennyi "élet" mellett robog el ez a vonat. Láttam szép mezőket, erdőket, szocreál épületeket, szép lakótelepeket, "otthontalanok"tanyáit. Elrobogott mellettünk másik pár vonat, emberek leszálltak, és új emberek szálltak fel...
Ha belegondolunk tényleg az Élet ilyen. Csak robog szüntelenül, elrobog helyek mellett, beszállnak az életedbe emberek, néhányan ki is szállnak, néhányan benne maradnak az életedbe. Új élményekkel gazdagodsz, ami jó is és rossz is lehet...de a TE életed csak robog tovább, szüntelenül. Az életedben lesznek jó és rossz dolgok, te döntöd el, hogy mit hogy fogsz fel, hogy reagálod le. A jónak örülni kell, és élvezni, a rosszat pedig hamar kiküszöbölni és tanulni belőle.
Ez a Coelho idézet járt egyfolytában a fejemben, mert milyen igaza van ugye? ;) Mert az élet maga a vonat, nem az állomás :-)

„Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás. A táj, az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás.”
Paulo Coelho

2012. március 10., szombat

Az élet szép :)

Már elég régen írtam bejegyzést, ezért ma úgy éreztem itt az idő. Az ilyen témákban az írási ihlet nem mindennap jön, mégha kavarognak témák is az emberben, amiről szívesen elmélkedne, akkor is meg kell érnie, formálódnia a témának, hogy abból egy jó kis bejegyzés szülessen. Emellett az én életemben is történtek dolgok, amik kicsit leszívták az energiámat, és rendbe kellett tennem lelkileg magamban azokat, de újra itt vagyok újult erővel :).
Illetve ami mostanság a gondolataimban járkál az egy könyv témája, ami ugyancsak kapcsolatos a testi-lelki harmóniával, ez pedig a Hoponoponó. Van aki közületek már hallott erről a módszerről, van aki nem, de ígérem amint kiolvasom a könyvet (ami a hétvégén remélem megtörténik) akkor írok róla. Nagyon érdekes téma, és tudom hogy ez is elég hihetetlen lesz a szkeptikusoknak, de van és létezik, és vagy befogadja az ember, vagy nem, saját döntés ;).
Annyira jó hogy itt a tavasz, már mindenki ezt várta. Süt a nap és az embernek annyira ingere van kimenni a lakásból egy kicsit beleszippantani a jóba, a napsütésbe :) Ilyenkor jobb is a kedvünk, a hangulatunk, történhet bármi.
A héten elég sok szó esett a baráti és kollegális körömben a mosolyról. A mosoly egy érdekes dolog, erről talán már írtam is. Ha mosolyt adsz, az mindenkinek jól esik bármilyen helyzetben. A mosoly jól esik a postai dolgozóknak, a boltban, a buszsofőrnek bárkinek. A lélekből jövő mosoly a legszebb azt mondják. Amikor nem csak erőlteted a mosolyt, hanem belülről jön, mert szívesen adod, mert tudod, hogy jót teszel másnak is...és hát ugye amit adsz azt kapsz :)
Úgyhogy mosolyra fel ebben a szép tavaszi időben! "Mosoly mindenekfelett!"...bárhol, bármikor, bárkinek...mert az élet szép! :-)