Good Bye 2014...Welcome 2015

Hamarosan átugrunk egy ÚJ évbe, gondoltam írok gyorsan egy bejegyzést mielőtt átlépünk :)

Ilyenkor az ember fogadalmakat tesz, új év új Élet, egy kis mérföldkő a változtatásokban, amit egyébként év közben is megtehetnénk, de az év forduló ad egy kis motivációt. Hajrá, tegyük hát meg, ha eddig nem változtattunk, itt az idő :)

Én inkább most arra térnék ki, hogy mit tanultam az elmúlt év során, és mit fogok továbbra is magammal vinni. 

Először is egy nagyon fontos dolgot! Nem az a fontos, hogy mit mondasz és ígérsz, hanem hogy mit teszel, és milyen érzést hagysz a másikban! Ezt nagyon megtanultam. Vannak emberek, akik mindenfélét mondanak, ígérgetnek, hogy ez és az lesz, ezt így csinálja, és így fogjuk csinálni. Persze mondanom sem kell, hogy nem úgy történik, ahogy mondta...s ezzel marad egy érzés, egy üres érzés, egy csalódottság. Természetesen van a pozitív megfelelője is :) Azt élvezzük. Az érzést, amit a másik kelt bennünk :) A jelent, az élményt, az érzelmeket :) Nem a szerelmi kapcsolatokra értem, persze ez is, hanem itt az emberi kapcsolat, az emberi kommunikáció, a jelen, amit nagyon élveznünk kell :) 

Nem az ígérgetés a fontos, hanem hogy mit teszel!

Második dolog az emberi kapcsolatok. Igen a kapcsolatok. Amit manapság az internet és telefon adta lehetőségekkel élünk ki. Persze távolság rendben, tapasztalom. Szuper dolog ebben az esetben. Viszont tapasztalom, hogy barátok, azonos városban lakva személyes találkozás helyett is "online" beszélgetnek, főznek, kávéznak...beszélgetnek. Pedig mennyivel jobb a személyes kontaktus. Tudom, el vagyunk havazva, rohanunk, fontossági sorrend, munka, TV, alvás...de mégis. Most hogy hazalátogattam és találkoztam volt kollégákkal, barátnőkkel, barátokkal, és rokonokkal egyszerűen élveztem hogy személyesen beszéljük át a dolgokat, nevetünk felszabadultan, megöleljük egymást, eszünk egy jót, és élvezzük egymás társaságát. Igen élveztük egymás társaság. Itt a jó szó a társaság. Mert fontos. Társas lények vagyunk ha jól tudom. S mindannyiunknak van az Élete, a problémái, a család és dolgai... Ne gubózzunk be a kis kanapénkra, a TV elé...a sorozatok mögé. Tudom azok is fontosak, és vannak olyan esték amikor kell a magány, olvasni, TV-zni, összebújni :) Kell, hogy legyen ilyen IS. Viszont ha túl sok ilyen van, hamar antiszociálissá válhatunk és csak azt vesszük észre hogy eltűntek a barátok...

Ami még eszembe jut az érzések. A saját érzéseink, megérzéseink. Hallgassunk rájuk! Fontosak! Nagyon! Sokat segítenek az életben. Ha jól gyakorlod nagy segítséggé válhat az iránymutatásban. Intuitív képesség. Jó dolog :) 

Érzéseinket adjuk ki! Őszintén! Ki tudja meddig van rá lehetőségünk. Az utóbbi időben többször őszintén kimondtam dolgokat, amiket régóta ki kellett volna mondanom. Jó volt, kellemes. Nem negatív dolgokra gondolok, hanem pozitívra. Kedves dolgokra. Amiket félünk kimondani, pedig nem kell. Lehet néznek ránk bután, de utána jön az az érzés, ami jó! :)

Megfelelés... Sokan benne vagyunk. Engedd el! Viszlát! El vele! Amíg másnak, bárki másnak kell megfelelni, amíg ezt érzed bárki felé is, addig elfelejted önmagadat! Igen tudom, van egy pont amikor már nem egyedül TE vagy, de akkor is van egy határ. Ne felejtsd el önmagadat, mert te vagy az egyetlen aki magadért tehet valaki. Senki más nem felelős magadért, csak TE! Legyen az testi, lelki dolog, vagy az életben való bármely tevékenység. TE! Önnön Magad! 

B. Ú. É. K Mindenkinek!

LOVE PEACE HAPPINESS :-)

...múltkor csak úgy kiírtam egy gondolatot..most ideért ;-)

Már nagyon régen írtam ide, tudom, nagyon sok minden történt velem azóta, és nagyon sokszor voltam úgy, hogy írok, de egyszerűen idő hiányában nem tudtam. Tudom és hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, és akarja, nos valószínűleg nekem más volt a prioritás, s most se jelenti azt, hogy újra rendszeresen írok :)

Az utóbbi időben rengeteg időt töltök magammal. Persze mással, másokkal is, de szánok időt magamra, mert rájöttem most újra, hogy ez a legfontosabb. Mindig más elvárásai szerint éltem, másnak kellett, hogy megfeleljek, másnak akartam megfelelni, mert én már csak ilyen mérleg vagyok :). Legyen mindenki elégedett, ne legyen senki megsértődve…stb. Jelentem ez nem megy! :) Vagyis megy, egy ideig. Aztán rájössz, hogy mindezek mellett, te magaddal nem foglalkozol, nincs időd magadra, a testedre, a lelkedre, a gondolataidra, az érzelmeidre, az életedre. Pedig ez nagyon fontos. Nem, nem önzőség…talán egy kicsit, de pont ennyi kell. Egy pici önzőség kell, mert különben belekerülsz egy mókuskerékbe, futsz futsz mindenfelé, meg nem állsz, csak mikor már késő lesz,  akkor jössz rá, hogy mindenkivel foglalkoztál, csak magaddal nem. Amikor a test jelez, hogy állj, akkor itt az idő és bármilyen nehéz is, de változtatni kell ezeken a dolgokon.

Most már nem élem az életem, hanem megélem. Megélem a pillanatokat, a történéseket, vagy a nem történéseket. Élvezem minden percét, élvezem a  jelent. Tele vagyok gondolatokkal, jó érzésekkel és békével. Észrevettem, hogy a negatív gondolatokat hamar átfordítom pozitív irányúvá, még ha mások néznek is bután rám, de ezt csak így lehet. Nem akarok elmerülni a negatív dolgokba, pedig vannak rendesen azok is, hazudnék ha azt mondanám nincsenek. Mert az élet nem habostorta ezt tudjuk, de rajtunk áll, hogy hogyan éljük meg és hogyan reagáljuk le.

Hálás vagyok minden embernek az életemben, mert tudom, hogy okkal jöttek. Tanítani, és tanulni. Hálás vagyok azoknak is, akik nem kedvelnek, mert rengeteget tanítottak nekem, az emberekről, a lélekről és saját magamról is. Sajnálom azokat, akik kimentek az életemből...de hálás vagyok nekik, mert itt voltak, és csodás időt éltünk meg együtt. Az emlékeimben mindig meg maradnak, akár konfliktus, akár szeretet miatt, de megmaradnak.

Hálás vagyok az életemért és hogy itt lehetek, megélhetem a jelent, s tapasztalhattam a múltat, s várhatom a jövőt. A jövőt, amit a jelen produkál, s a jelen szép :) 

Mert széppé tesszük!