Imádom, amikor ülök reggel a kanapén, kortyolom a narancslémet és a kávémat, beengedem a reggeli friss levegőt, és hallom a madarak csicsergését. Igen, ez az a pillanat, amit minden reggel meghagyok magamnak :) Így megadom az esélyt egy jó napindításnak :)
Hétvégente hosszabban elnyújtom ezt a pillanatot...gyönyörködök a tulipánjaimban...és egy kis tavasz feelinget eresztek be a szívembe :)
Az utóbbi napokban ezt így élvezhettem, mert az Élet lelassított...
Olyan érdekesek vagyunk mi emberek, mindig van mit tanulnunk. Figyelünk a jelekre, persze naná, az Élet adja a jeleket, de mi bár érezzük, de nem tesszük meg a szükséges lépéseket...pedig jobban járnánk. Néha az Élet rosszabbul adja meg a végső jelet, mint ahogy jártál volna akkor ha te lépsz már időben.
Adjuk magunkat, elhivatottan, szívünkből egy ügyhöz, mert úgy érezzük, kell, segítünk akárhogy is, ott vagyunk és csináljuk a dolgunk, elviselünk, és stresszelünk. Igen sajnos hagyjuk a stresszt eluralkodni, mert ez van, és majd jobb lesz, de most csinálni kell. Ma már az orvosok is nagyon sok mindenre azt mondják..ez bizony a stressz. Ez akkor már beleivódott az életünkbe? Itt van velünk, és együtt élünk vele? Ha így van akkor meg kell tanulnunk kezelni, mert csúnya dolgok történhetnek...
Meg kell tanulnunk, hogy az egészségünk a legfontosabb, legyen bármi más fontosnak tűnőbb, az egészség az ami a tied, TE vagy felelős érte, a TE testedről van szó és a TE életedről.
Mindig tanulunk valamit, hiszen az életünk az Út, amin haladunk, mindig jön valami amiből tapasztalunk.
Nekem is itt az idő komolyan vegyem a jeleket.... A jeleket az életemben, amit sokszor jól veszek, de hajlamos vagyok adni, és adni, magamból, mindig többet, csak későn észrevenni hogy lassítani kell....s ha én nem lassítok akkor az Élet úgyis belassít...s akkor lesz időm elgondolkodni és átértékelni dolgokat.
Most van itt az én Időm...tanulok, átértékelek ...
