Egy jó kis idézet mára! :)

"Az önbecsülés, a belső éned az egyetlen, amit belülről kifelé tudsz megszerezni. Ez az egyetlen terület, amiért csak te vagy felelős. Az önbecsülésed olyan, mint a kétszintes családi ház alapozása. Hiába építed bele a hőálló és extra tartós szigetelést, hiába teszel bele méregdrága napkollektort, ha nem stabil az alapozás, előbb-utóbb rád szakad a ház. Akármilyen jó autód van, ha nem megfelelő motor van benne, nem fogsz tudni haladni vele. Akármilyen márkás öltönyöd van, ha nem a megfelelő izomzat és ember van benne, nem leszel tőle sikeres. Életünk egyik legnagyobb és legnemesebb feladata a helyes önbecsülést megszerezni és megszilárdítani."

Marie Clarence

...azt hiszem ehhez nem kell semmit hozzáfűznöm ;)

Szép napot Nektek! :)

Ne ítélj elsőre!

Ítélkezés....fura szó. A jelentése még furább. Véleményt alkotsz egy dologról úgy hogy van tudomásod a körülményekről vagy úgy hogy nincs tudomásod a körülményekről, és az adott információk hiányában alkotod meg a véleményedet.

Hajlamosak vagyunk mi emberek úgy ítélkezni, hogy nem ismerjük a körülményeket, és ez egy igen negatív jelenség az életben. Rengetegszer hallok olyan beszélgetéseket, hogy személyeket beszélnek ki és elég csúnya dolgokat mondanak a másikra. Találgatnak, hogy vajon miért tesz így, miért viselkedik úgy... Kérdés igaz e a dolog egyáltalán, vagy csak találgatnak....ha igaz is honnan tudják, hogy miért csinálja az ember azt amit csinál? Miért viselkedik így? Felületesen végigmérünk egy embert és ítélkezünk felette. A körülményekkel nem foglalkozunk.

Nagyon sok dolog, viselkedés visszanyúlhat a gyerekkorra is. Olyan gyerekkori traumát hordozhat egy ember, amivel lehet ezidáig nem foglalkozott senki és nem firtatta. Ezek a dolgok nagy hatással lehetnek a későbbi életre. 

Nem tudhatjuk az adott ember mint ment végig. Milyen élete volt/van. Azért mert kívülről minden "happy"-nek látszik, nem biztos hogy belül is így van, főleg mivel az csak rá és a családjára tartozik, mert azok már bensőbb dolgok, nem a nyilvánosságra tartoznak. 

Sosem tudhatjuk mit miért tesz az ember, de azt tudnunk kell, hogy mindig meg van a miértje, meg van a válasz a kérdésre, csak az már nem a mi dolgunk. Sőt az se a mi dolgunk hogy mit tesz. Az lehet a mi dolgunk hogy nekünk nem tetszik viszont az hogy mégis megteszi az már az ő dolga, az ő élete. 

Ne ítélkezzünk másokon, ne alkossunk véleményt, ha nem ismerünk minden információt! Nem a mi dolgunk. Az ő dolga, hogy teszi vagy nem teszi, miért úgy teszi ahogy. A mi dolgunk annyi, hogy ELFOGADJUK, mert ő biztos tudja miért van így mégha nem is tudatosan, hanem lehet hogy a tudatalattiban. Mi foglalkozzunk magunkkal, a magunk kis életével, mert amilyenek mi vagyunk, ahogy mi érezzük magunkat, olyan lesz az életünk, a körülöttünk lévő világ :)

Az élet egy naaagy tükör, azt látjuk benne amilyenek mi magunk vagyunk. Ha mi kedvesek vagyunk, az élet is kedves lesz velünk, ha nem vagyunk kedvesek....akkor ez is visszaüt!

Férfi és női minőség

Az emberek akár nőkről akár férfiakról beszélünk, rendelkeznek magukban férfi és női minőséggel.

Ez azt jelenti, hogy van bennük mindkét rész férfi és nő. Bizonyos százalék bennük nő, bizonyos százalékuk pedig férfi.

Hogy miről ismerhető fel ez a két minőség? A női minőség jellemzői a következők: érzéki, együttműködő, kedves, egyetértő…stb. Férfi minőség jellemzői: logikus, határozott, morgó :), nem túlzottan kedves…stb.

Hogy ezt jobban beletudjátok képzelni a gyakorlatban mondok egy két példát. Nő mondja a férjének:”… apa láttam egy jó kis darabot a színház műsorában elmegyünk rá”? Férj: „…persze drágám nézd meg mikor lesz ha jó az időpont elmegyünk, kell a kikapcsolódás…”

Ekkor a férfi éppen a női minőségben van és teljesen együttműködő, illetve a nő is a női minőségben van. Azonban ha a válasz a férjtől ez lenne: „…dehogy megyek színházba veled már megint, nincs időm végigülni a két órát, annyi dolog van a ház körül…” Ekkor a férfi minőségben van és egyáltalán nem foglalkozik azzal hogy a feleségének kikapcsolódásra van szüksége, csinálja ahogy akarja, őt nem érdekli.

Minden nőben és minden férfiban van női és férfi minőség, különböző mértékekben. Ez sosem állandó, mindig változik. Hol kevesebb az egyik, hol a másik.

Mostanában a nőkben gyakran a férfi minőség a magasabb. Már nem úgy van, mint régen, hogy megbújnak a férfiak mögött, és nevelik a gyerekeket, és hagyják, hogy a férfiak irányítsanak. Ez persze nem feltétlenül jó dolog. Ne felejtsük el, hogy nekünk nőknek vannak a családban feladataink. Gyermeket szülni, otthont és harmóniát teremteni. Viszont a mai világban elég nehéz az, hogy a nők otthon maradjanak gyereket szülni és nyugodtan nevelgetni, mert sokszor egy fizetés már nem elég a családban. Illetve a nők is szeretnének karriert építeni, főleg aki jól kitanulta a szakmáját, jó munkahelye van, nehezen hagyja ott az állását mert az mind mind kihívás neki, és elismerés az életében.

Nos a férfi női páros akkor passzol össze a legjobban ha a két minőség különböző mennyiségben van jelen a két félben és a külön külön minőség pont kiegészíti egymást bennük.  Tehát ha mondjuk a nőben van 40% férfi minőség és 60% női minőség, akkor a férfiben legyen 60% férfi minőség és 40% női minőség. Így egészítik ki egymást. 

Persze ezek a százalékok nem állandóak mindig változnak, tehát pontosan nem lehet megállapítani hogy kiben hány százalék van, csak saccolni lehet. 

Ha a nő hordja a nadrágot a kapcsolatban, akkor benne többször és több férfi minőség van jelen, de persze benne is van női minőség, és ez meg is mutatkozik rajta, csak ugye általában a férfi minőség uralja.

Érdekes elgondolkodni ezen a felvetésen. Én elemeztem így pl. a legutóbbi párkapcsolatomat, és sok mindent megértettem.

Azt hiszem, ha az ilyen elmélkedéseket már az iskolában tanítanák a fiataloknak sokkal több boldog párkapcsolat kerekedne már fiatalkorban, mert így sokkal könnyebb elfogadni a másikat, hogy tudjuk mikor miért mondja azt amit, és miért viselkedik úgy ahogy :).

Reiki

Korábban már érdeklődtem a Reiki világáról, és néhány hete újra visszakerült az életembe egy kollégámon keresztül, akivel igen sokat szoktunk beszélgetni az életről, filozofálgatni, és kétszer meg is reikizett már, ami fura mód jó hatással volt rám. Ezért úgy gondoltam, írok róla hiszen ez pontosan a testi-lelki harmóniáról szól.

A Reiki története szájhagyomány útján maradt ránk a XIX. század végéről. 

Dr. Mikao Usui egy japán egyetem professzora volt, aki - miután egyik hallgatója arról kérdezgette, hogy hisz e a Bibliában, a kézzel gyógyításban? Megtapasztalta e és min alapszik a hite- felhagyva oktatói tevékenységét az Egyesült Államokba utazott hogy kutasson a kézrátétellel való gyógyításról. A történetét nem írom most le teljesen, de természetesen megtalálta a kérdéseire a választ, és megismerkedett a kézzel való gyógyítással és azután továbbadta tanait. (a Reiki történetét azért nem írom le, mert számos honlapon megtaláljátok, és nagyon jó kis olvasmány, érdemes elolvasni, de itt nekem hosszú lenne a bejegyzésemben;)).

Dr. Mikao Usui után még három Japán név fűződik a tradicionális Reikihez, akik sorban követték egymást (ugye az évek múltak), ők Chujiro Hayashi, Mrs. Hawayo Takata, és Phyllis Lei Furomoto, aki Takata asszony unokája és még a mai napig köztünk van, a 90-es éveiben jár.

A Reiki szó jelentése két szóra bomlik. A Rei, mint univerzális, egyetemes, Isteni...és a Ki, mint energia, életerő, erő szavakra. 

A Reiki egy természetes módszer amellyel pozitív életenergiákat közvetítünk egy másik testbe, legyen az emberi, állati, vagy akár növényi test. Ez nem egy természetgyógyászati mód, sokkal inkább egy ezoterikus beavatás, ősi módszer, amely használására régen mindent hátrahagyva kolostorba vonultak az emberek A Reiki beavatott nem gyógyít, hanem kéri az energia áramlását, és hagyja, hogy közvetítésével az energia ott hasson, ahol arra a legnagyobb szükség van. 

A Reiki a szellem-test-lélek együttesében hat. Nem csak fizikai betegségek gyógyítására hat, hanem harmonizál a lélek-szellem szinteken, így a fizikai gyógyítása "csak" egy mellékhatása úgy mond.

Ebből következik, hogy a Reikivel  nem lehet senkinek sem ártani, segíteni lehet magunknak és más emberi, állati, növényi test fizikai-lelki- szellemi harmóniájának növelésében. 

Ahhoz hogy Reiki beavatottá válj, csupán egy hétvégi vagy sok esetben egy egy napos "tanfolyamon" kell részt venned, ami után már te is letudod kérni és közvetíteni az egyetemes energiát. Ha szerencsétek van, egy olyan Mesteretek lehet, akihez spontán ötlettől vezérelve (kicsit hezitálva de végül az érzéseimre hallgatva) én is beiratkoztam és a hétvégén beavatottá váltam :)). Igen én is "képes" vagyok a Reiki energia közvetítésére, és meg is tapasztaltam :)

A kétnapos Reiki tanfolyamon rengeteg dolgot tanultam meg. Ami fura, hogy nagyon sok dologgal tisztában voltam, és sok dolog olyan ami irányában élek én is, így nekem nagyon nagy megerősítés volt ez a két nap.

Rengeteg pozitív töltetet kaptunk Tamástól (ő a Reiki Mester...Tanító), aki a Reiki tanítása mellett a lelki témák átbeszélésével és megvitatásával engedte, hogy rengeteg felismerést és megvilágosodást éljünk át, akár a múltbéli vagy akár a jelen életünket illetően. Olyan témákat érintettünk, mint a polarizáció-dualítás, férfi-női minőség, lélekvándorlás-reinkarnáció, betegségek lelki eredete (ez ugye nagyon fontos!), gyermekkori viselkedések, berögződések, teremtés, a képesség, az ÉN-képről, a megfelelésről, a tudatosságról és tudattalanságról, a csakrákról...és még sorolhatnám, és belemehetnék részletesebben, de egyenlőre emésztenem kell, és hát ugye ez akkor téma, hogy erről óriási bejegyzést írhatnék. De ígérem ha leülepedett egy egy témakörről fogok írni külön bejegyzésekben, ha igény van rá...meg szerintem akkor is ha nem, mert szívesen átadom a tanultakat, mégha akár csak egy embernek segít a testi-lelki-szellemi harmóniájában :) A feltétel nélküli szeretet és a feltétel nélküli bizalom a két kedvenc részem volt. Gondoljatok bele, órákig beszéltünk ilyen témákról, belefeledkezve, hogy éhesek vagyunk, engem személy szerint annyira elragadott ez az egész, hogy ma például valamikor 14h után ettem a reggeli után, pedig én három óránkénti evő vagyok :))) Nagyon élveztem, és sajnáltam, hogy eltelt a két nap....de útra lettünk indítva, innentől 5-6 hónap saját gyakorlás van, és utána ha szeretnénk mehetünk tovább a Reiki II.-re, ahol már több fokozattal tovább lép a Reiki energia közvetítői képességünk.

A beavatások nagyon érdekesek voltak, éreztem, ahogy valami futkározik bennem, főleg amikor a Tamás a fejem tetejére tette a kezeit...nagyon nagyon érdekes volt, főleg hogy én igazán mindkét nap az előadások, beszélgetések alatt is éreztem ezt az érzést. A kezeim nem voltak hidegek (általában hidegek) az első beavatástól, elindult a véráramlat, az energiák el kezdtek hatni :)

Végül egymáson is kipróbáltuk a Reiki energia közvetítést, illetve saját csakráinkat is reikiztük. A kezünk általában ott volt forró ahol több energiára van szüksége az embernek.... Hihetetlennek tűnik? :) Ott voltam, higgyétek el, hogy létezik, és működik :)))

A két nap fő sugallata az volt, hogy TE vagy egyedül, TE teremtesz és TE vagy a felelős az életedért. TE döntöd el, hogy milyen napod lesz, hogy hogy érzed magad, hogy fel tud e valaki idegesíteni..és stb, tehát egyedül magadtól várd a változást az életedben, mert ez a TE dolgod nem másé. Illetve a másé pedig nem a TE dolgod, tehát ne érdekeljen, hogy ki mit miért csinál, az már az ő dolga, az ő élete.  

A végére Usui mester életszabályait hagytam, ami 5 pontból áll:

1. Pont ma ne mérgelődj!

2. Pont ma ne aggodalmaskodj!

3. Tiszteld szüleidet, tanítóidat és az idősebbeket!/ Légy ma hálás!

4. Tisztességes munkával keresd a kenyered!/ Dolgozz ma keményen!

5. Érezz szeretetet és tiszteletet minden élő iránt!

Szóval határozd el magad reggel...csak egy nap...24 óra...tartsd be ezeket a szabályokat, majd lásd és érezd milyen lesz a napod. Gondolj bele ez csak 24 óra...aztán utána a következő nap reggelén újra határozd el magad, egy újabb 24 órára....csak egy nap! Mindig csak egy nap...aztán egy ÉLET ;)

Csodás estét Nektek! :-)

Hazudni önmagunknak?

A hazudni szó már önmagában is egy negatív jelenség. Több válfaja van, ebbe most nem mennék bele, az enyhébb oldala benne van a napjainkban a "kegyes hazugságokban", a rosszabbik oldala, meg szorosan összefügg a bizalommal. 

Hazudni önmagunknak az egy nehéz lelki vívódás. Általában akkor következik be, ha van valami olyan dolog amivel félünk szembenézni, mert fájni fog. Magunknak mondunk valamit, hogy ez így van, de közben az érzelmünk mást mond, és akárhogy is de az előbb vagy utóbb felszínre fog jönni, és akkor is fájni fog. Előbb vagy utóbb fájni fog, akármennyire is menekülünk a felismeréstől. Szembe kell nézni a tényekkel, nem szabad magunknak hazudni, mert az egy óriási lelki problémát okoz. És ha már magunknak hazudunk, ezzel másnak, a barátainknak, a körülöttünk lévő embereknek is hazudunk. Ez egy ördögi körforgás, amin könnyen lehet segíteni. Először is légy őszinte önmagadhoz! Ennyire egyszerű :)) Ott kezdődik minden, ha magaddal őszinte vagy és nem hazudsz akkor minden további körforgás máris más irányt vesz, a lelkeden nincs nyomás. 

Bár sokan nem teszik ezt meg, de igenis kell egyedül lenni. Ülj le csendben, egyedül, legyél csak magadban, és csak magaddal foglalkozz. A gondolataiddal, a testeddel, a jelekkel, mindennel ami hozzád tartozik. Gondold át a dolgaidat őszintén. Ha valamiért kudarc ért el kell fogadni, és tovább lépni, még ha nehéz is. Mindenkit ér kudarc az életben, ezekből tanulunk! Tanulni kell belőle és elengedni, tovább állni...és a tanultakat a jövőbe fektetni és ott hasznosítani. Ha ezt nem tudod megtenni, sok esetben töménytelen időt veszíthetsz az életedből, és a szomorú az, hogy ezt csak már később veszed észre...

Tehát az alapja mindennek, hogy légy őszinte magaddal, mert csak akkor élhetsz teljes és boldog életet, akkor már eleve jól indítod az ebből kialakuló körforgást!

Tavaszra gondolván :)

Ma reggel egy pillanatig én is besoroltam azok közé, akik egyfolytában azt mondják, hogy "mikor lesz már tavasz" :)) Ez a gondolat akkor suhant át az agyamon, amikor reggel alig tudtam kiállni a parkolóból az autóval mert a hótoló rátolta a kocsira a havat. Persze lapátom még nem volt, de ügyesen kicsit játszva kiálltam ;)

Ma már hólapáttal felfegyverkezve értem vissza, és megcsináltam a helyemet...persze akinek ezt elmeséltem és rákérdeztek hogy hova viszem a hólapátot, azok mind...de tényleg mind azt mondták, hogy minek csinálod, eltakarítasz egy helyet, elmész reggel, más odaáll, aztán még egyet és megint ugyanez történik. Én viszont valahogy úgy fogom fel, hogy eltakarítok egyet, ha odaáll más hát legyen, legyen egy jó napja. Ha másnap is ez történik akkor legyen annak is jó napja. Nekem nem árt egy kis mozgás...aztán a hét végére lehet ellapátolom az egész ház elől a havat :)))) Fő a pozitív hozzáállás ;) 

Ezek után elmentem a közeli boltba és megleptem magamat egy kis tavasszal :))) Ami nálam egy csokor tulipánt jelent ;) Megosztom veletek, hogy ti is átérezzétek, milyen jó ha egy ilyen kis csoda virít az asztalon :)) Azóta újra visszatértem a télhez és olyan szép minden kint hófehéren, most van itt az ideje :) Azt azért hozzátenném, hogy milyen szép ha kint hófehér minden, bent meg a gyönyörű tulcsik virítanak ;)

Holnap jövök más témával, ma már nagyon elszaladt az idő, pedig szerettem volna írni...de sebaj ami késik az nem múlik!

Szép napot Mindenkinek holnapra! :-)

Hull a pelyhes :)

Megérkezett hozzánk is a beharangozott naaaagy hóesés, amit én nem bánok nagyon, mert imádom amikor minden szép fehér, mégha sok nehézséget is okoz egyéb területeken. Itt (Dunaújváros és környéke) már legalább 20-30cm és még folyamatosan esik. Meg is beszéltük egy barátnőmmel, hogy ma délután teszünk egy nagy sétát és utána beülünk egy kávéra a helyi kávézóba. Mit ne mondjak, a motiváció jó hogy megvolt, mert a lakásból azt nem éreztük, hogy azzal hogy fúj a szél kint, még hidegebbnek érezzük a levegőt :)) Azért nem adtuk fel, egy jó nagyot sétáltunk a friss, hideg levegőn, néhol majdnem térdig érő hóban, és szembeszéllel, de élveztük nagyon. Viszont éreztük, hogy azért órákig nem nagyon lehet kint maradni, úgyhogy nagy örömmel értünk oda a kis kávézóhoz a meleg csodáért :)). Hoztam néhány képet azoknak akik ugyancsak szeretik a havas tájat ;)

Jó szánkózást, és hóeséses sétálást Mindenkinek! :)

Tiszta szívvel- Tanmese

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagyváros központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon.

Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.

Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...

Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.

- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.

A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.

- Igen- szólt az öreg. - A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.

A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.

Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség, a szeretet...

Forrás: www.neadjafel.hu