Neked jó, ha megbocsátasz!

...olvastam nem rég egy jó kis cikkben, és igen elgondolkodtam rajta. Milyen igaz. Mert miért is kéne haragúdni egymásra hosszú ideig? Kinek jó? Neked biztosan nem jó és neki sem. Van értelme egyáltalán?

Történnek dolgok, kimondasz szavakat, teszel dolgokat, megbántasz és megbántódsz. Viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy minden valamiért történik, mindennek meg van az oka. Tanulnunk kell belőle. Ha megbántódsz, megbántanak, igen át kell esned ezen, végig kell menned a folyamaton, és aztán meg kell bocsátanod.

Ha nem tudsz megbocsátani kevésbé lesz harmonikus az életed. Igen, újra a harmónia :)

Ami megtörtént megtörtént, nem szabad rágódni rajta. Tovább kell lépni a megbocsátás útjára. Azt mondják, az ami ma történt, megtörtént, ne rágódj rajta sokáig. Este zárd le a napot, és másnap új nap virrad, kezdődhet újra, de a tegnap dolgával már ne foglalkozz.

Nem kell elraktározni ami fáj, mert felemészt. Betegséget okoz. Megbetegít...és nem azt akire haragszol, hanem magadat. Csak magadnak okozol bajt.

Hát kell ez nekünk? Nem :) Az élet kifürkészhetetlen és sosem tudod, hogy mi játszódik le a másikban, mi okozza azt a viselkedést amilyen. A legjobb, ha magadban megpróbálod megérteni, és megbocsájtasz neki.

A negatív érzelmek csak ártanak nekünk, ugyanolyan helyzetet váltanak ki belőlünk, mint a stressz.

A megbocsátani képes ember elengedi a haragot, és felülemelkedik a bosszúvágyon, közben alaposabban megismeri önmagát. Az önértékelése javult, mert rájön, képes volt erre is, ezt is megtanulta, hogyan kezelje.

A megbocsátásra képtelen számára egy idő után méreggé válik a bosszúvágy. Gonosznak, rossznak tart minden embert, és elviselhetetlenné válik a környezete számára...

Nehéz nem mondom, de sikerülhet. Nekem is sikerült néhány esetben. Tudod amikor elgondolkodsz, hogy valaki lehet hogy megbántott, mikor előtte meg milyen jó kapcsolatban voltatok, rájössz, hogy nem is biztos hogy ez a fontos. Sok-sok körülmény közrejátszahat egy ilyen szituációban, méghozzá te magad is...viszont ne felejtsük el a pozitív, a jó dolgokat sem. Persze az emberben benne marad, de egy idő után jön a megbocsátás érzése...amikor már az fontosabb, hogy elfogadd a másikat, elfogadd magadat, elfogadd az életedet.

A megbocsátás és elfogadás között ott a kapocs. "Elfogadlak olyannak, amilyen vagy..." ismerős ugye? :) Ha elfogadlak, akkor meg is tudok bocsátani...lehet gyakorolni, ez egy hosszú hosszú folyamat ;)

"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

Charlotte Bronte