Dzsingisz kán és a sas

Egy reggel a mongol harcos, Dzsingisz kán vadászatra indult az embereivel. Míg társai íjakat és nyilakat vittek, ő csak a kedvenc sasát tartotta a karján, ami jobb és pontosabb volt, mint bármelyik nyílvessző, mert föl tudott szállni az égbe, és a magasból láthatta mindazt, amit az emberi szem nem lát.

De hiába a nagy lelkesedés: a csapat nem talált semmit. Dzsingisz kán csalódottan tért vissza a táborba, és hogy ne társain vezesse le a kudarc felett érzett dühét, inkább elment sétálni.

A vártnál hosszabb időt töltött az erdőben, így hát nagyon elfáradt és megszomjazott. A nyári hőség miatt kiszáradtak a patakok, és sehol sem talált vizet, mígnem-csodák csodája!- végre megpillantott egy vékonyka eret, amely a szemben lévő szikláról csordogált. 

Rögtön letette a sast, elővette kis ezüstkelyhét, amit mindig magánál hordott, beletelt némi időbe, míg teletöltötte, de amikor a szájához emelte, a madár odarepült és kiütötte a kezéből a kelyhet. 

Dzsingisz kán feldühödött, de mégiscsak a kedvenc állata volt, és azt gondolta, talán ő is szomjas. Fölvette a kelyhet a földről, letörölte, és ismét megtöltötte. Amikor már félig tele volt,a sas megint rárepült, és kiöntötte a vizet.

Dzsingisz kán imádta az állatát, de tudta, hogy semmilyen körülmények között nem hagyhatja, hogy bárki is tiszteletlenül viselkedjen vele: mi van ha messziről figyeli valaki, és később elmondja a katonáinak, hogy a nagy hódítót még egy madár is le tudja győzni.

Előhúzta hát az övéből a kardját, majd újra fölvette a kelyhét, hogy megtöltse. Egyik szemét a vízen tartotta, a másikat a sason. Amikor már eléggé tele volt a pohara, a szájához emelte, a madár pedig ismét elindult felé. Dzsingisz kán határozott mozdulattal átdöfte a szívét.

De a vízsugár elállt. A harcos azonban olyan szomjas volt, hogy elindult megkeresni a forrását. Fölmászott a sziklára, és legnagyobb meglepetésére a környék legmérgesebb kígyóját találta benne, döglötten. Ha ivott volna a vízből, már nem is élt volna.

Dzsingisz kán halott sasával a karjában tért vissza a táborba. Aranyból elkészíttette a madár másolatát, és az egyik szárnyára ezt vésette:

"Ha egy barátod olyat tesz, ami nem tetszik, akkor is a barátod marad."

A másik szárnyára pedig ezt íratta:

"Az a tett, amit a harag vezérel, kudarcra van ítélve."