...múltkor csak úgy kiírtam egy gondolatot..most ideért ;-)

Már nagyon régen írtam ide, tudom, nagyon sok minden történt velem azóta, és nagyon sokszor voltam úgy, hogy írok, de egyszerűen idő hiányában nem tudtam. Tudom és hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, és akarja, nos valószínűleg nekem más volt a prioritás, s most se jelenti azt, hogy újra rendszeresen írok :)

Az utóbbi időben rengeteg időt töltök magammal. Persze mással, másokkal is, de szánok időt magamra, mert rájöttem most újra, hogy ez a legfontosabb. Mindig más elvárásai szerint éltem, másnak kellett, hogy megfeleljek, másnak akartam megfelelni, mert én már csak ilyen mérleg vagyok :). Legyen mindenki elégedett, ne legyen senki megsértődve…stb. Jelentem ez nem megy! :) Vagyis megy, egy ideig. Aztán rájössz, hogy mindezek mellett, te magaddal nem foglalkozol, nincs időd magadra, a testedre, a lelkedre, a gondolataidra, az érzelmeidre, az életedre. Pedig ez nagyon fontos. Nem, nem önzőség…talán egy kicsit, de pont ennyi kell. Egy pici önzőség kell, mert különben belekerülsz egy mókuskerékbe, futsz futsz mindenfelé, meg nem állsz, csak mikor már késő lesz,  akkor jössz rá, hogy mindenkivel foglalkoztál, csak magaddal nem. Amikor a test jelez, hogy állj, akkor itt az idő és bármilyen nehéz is, de változtatni kell ezeken a dolgokon.

Most már nem élem az életem, hanem megélem. Megélem a pillanatokat, a történéseket, vagy a nem történéseket. Élvezem minden percét, élvezem a  jelent. Tele vagyok gondolatokkal, jó érzésekkel és békével. Észrevettem, hogy a negatív gondolatokat hamar átfordítom pozitív irányúvá, még ha mások néznek is bután rám, de ezt csak így lehet. Nem akarok elmerülni a negatív dolgokba, pedig vannak rendesen azok is, hazudnék ha azt mondanám nincsenek. Mert az élet nem habostorta ezt tudjuk, de rajtunk áll, hogy hogyan éljük meg és hogyan reagáljuk le.

Hálás vagyok minden embernek az életemben, mert tudom, hogy okkal jöttek. Tanítani, és tanulni. Hálás vagyok azoknak is, akik nem kedvelnek, mert rengeteget tanítottak nekem, az emberekről, a lélekről és saját magamról is. Sajnálom azokat, akik kimentek az életemből...de hálás vagyok nekik, mert itt voltak, és csodás időt éltünk meg együtt. Az emlékeimben mindig meg maradnak, akár konfliktus, akár szeretet miatt, de megmaradnak.

Hálás vagyok az életemért és hogy itt lehetek, megélhetem a jelent, s tapasztalhattam a múltat, s várhatom a jövőt. A jövőt, amit a jelen produkál, s a jelen szép :) 

Mert széppé tesszük!