…végre lekerül a páncél, sok év után. Végre tudsz nyíltan,
őszintén, adni, nekimenni a világnak, és a hozzád érkezőknek. Megteszed
többször, sérülsz, meghajlasz, aztán felállsz, mész tovább, mert tudod csak ez
visz el a mások által Ügynek nevezett dologhoz... Sérülsz megint, mert hagyod
magad sérteni, a páncélodat eldobtad…végre. Inkább sérülsz, minthogy újra
páncél legyen. Vállalod, és ha sérülsz is, belül mosolyog a lelked, mert Te
képes voltál letenni a páncélt, és magadat adod, az őszinte valódat. Képes vagy
rá, elérted hogy sikerüljön! Nincs maszk, nincs páncél, nincs félelem. Őszinte adás van. Megnyugvás, sebesülten kicsit, de mégis
megnyugvás, mert tudod, ez megeshet. Te választottad, páncél vagy sérülékenység.
Te választasz és Te vállalod a felelősséget. Vállalom. Az enyém.
Én akartam. Ennek itt van a helye az Utamon. S megyek tovább, egyre közelebb
kerülök…kicsit megsértve…viszont mosolyogva! Folytatom az Utamat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése