Jelenleg egy nagyon jó kis könyvet olvasok, amiből nagyon sok részletet meg tudnék osztani itt a blogban, mert sokat lehet belőle tanulni, és nagyon elgondolkodtató. :) Mára egy rövid tanmesét választottam két szerzetesről:
"Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő sáros ösvényén sétált vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel találták szemben magukat, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors folyású folyam partján.
Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva, erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átölelte a férfi nyakát, míg az le nem tett a túlsó parton. Köszönetet mondva meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját.
Amikor a kolostor kapujának a közelébe értek, a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.
- Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy tűnik, az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz.
Az öreg szerzetes ránézett a társára, és azt válaszolta:
- Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod?"
Dan Millman: A békés harcos útja
Nem kell magyarázat ugye? :) Rövid, de elgondolkodtató... Az ITT és MOST-ban kell jelen lenni, nem a múltban és a jövőben. A gondolataid általában a múltba és a jövőbe révednek, és teljesen elfelejtkezünk a jelenről a MOST-ról, amiben ha teljes mértékben itt vagy, akkor a gondolataid szertefoszlanak és jön a belső nyugalom. :)
Szép vasárnapot Mindenkinek! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése