Kedden volt szerencsém vonattal utazni Bécsbe. Már előre vártam az utazást, mert ha jól emlékszek kb úgy igazán talán 2006-2007 körül utaztam vonattal hosszabb távon, de akkor is nagyon élveztem.
Ugye ezeket a vonatokat össze sem lehet hasonlítani a magyar MÁV vonatokkal, ezek szuper kényelmesek, asztalos ülések is vannak, meg gyerek sarok, ahol mese megy a TV-ben :)
Vittem könyvet, azt olvasgattam, de megmondom őszintén, hogy inkább lekötött a táj, mint a könyv, mégha nagyon érdekes témája is volt.
Néztem a tájakat, a városokat, és azon morfondíroztam, hogy mennyi "élet" mellett robog el ez a vonat. Láttam szép mezőket, erdőket, szocreál épületeket, szép lakótelepeket, "otthontalanok"tanyáit. Elrobogott mellettünk másik pár vonat, emberek leszálltak, és új emberek szálltak fel...
Ha belegondolunk tényleg az Élet ilyen. Csak robog szüntelenül, elrobog helyek mellett, beszállnak az életedbe emberek, néhányan ki is szállnak, néhányan benne maradnak az életedbe. Új élményekkel gazdagodsz, ami jó is és rossz is lehet...de a TE életed csak robog tovább, szüntelenül. Az életedben lesznek jó és rossz dolgok, te döntöd el, hogy mit hogy fogsz fel, hogy reagálod le. A jónak örülni kell, és élvezni, a rosszat pedig hamar kiküszöbölni és tanulni belőle.
Ez a Coelho idézet járt egyfolytában a fejemben, mert milyen igaza van ugye? ;) Mert az élet maga a vonat, nem az állomás :-)
„Születésünk pillanatától halálunk percéig életünk egy folyamatos utazás. A táj, az emberek és a vágyaink is változhatnak, miközben a vonat megállíthatatlanul halad tovább. Az élet maga a vonat, nem az állomás.”
Paulo Coelho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése