Úgy gondoltam megosztok Veletek egy írást Joós Istvántól, aki néhány jó gondolatát néha napján meg is osztja velünk. Ez az ítélkezés amúgy is téma mostanság, így fogadjátok szeretettel az elmélkedését, ami igen elgondolkodtató:
"NE ÍTÉLJ! ... Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja az írás – de most nekem valahogy fontosabb, hogy ne ítéljek, hogy ne maradjak le ... hogy ÉN ne maradjak le ... a világ csodáiról ... kisebbik hugommal reggelizve arra döbbentem ugyanis ma rá, hogy számomra ez leginkább a már régóta ismert, megsimert, megismerni vélt emberekkel kapcsolatban kihívás ... FONTOS, hogy állandóan megújuló figyelemmel és nyitottsággal legyek velük is jelen ... a mindennapok pillanataiban ... velük legnehezebb ... nekem ... hogy NE befolyásoljon a múlt ... hogy ÚJ figyelmet, ÚJ esélyt, ÚJ lehetőséget tudjak adni ... MINDEN pillanatban ... annak is, akit már évtizedek óta “ismerek” ... hogy ne befolyásoljanak a tapasztalataim, az előítéleteim, esetleges sérelmeim ... mert az emberek IGENIS változnak ... MINDEN ember valtozik. Folyamatosan. Senki nem az ma, aki tegnap volt ... és ha a figyelmem nem újul folymatosan meg, akkor lemaradok az ő életének, változásának, újjászületesének rezdüléseiről, csodáiról ... és ami fontosabb: arról, amit eközben ADNI tudok neki ... hernyókból pillangók születnek épp, tömegesen, világszerte, amerre csak nézek ... a báb “vÁLSÁGa” csak átmenet ... szüljük az Emberfiát ... figyeljünk tehát, különben épp a Boldogságról maradunk le, hogy TUDUNK adni egymásnak:)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése