Három dolog az élethez: "légy azokkal, akik megmosolyogtatnak, nevess annyiszor, ahányszor csak levegőt veszel, és szeress addig, amíg csak élsz!!"

2012. június 1., péntek

Megtartani a harmóniát?...nem is olyan könnyű :-)

Egy kicsit régen írtam már, pedig témám lett volna, de kissé felfordult az életem, sőt nagyon felfordult az életem :))) Amit egyáltalán nem bánok, mert kell néha a változás, kis változás vagy nagy, az mindegy, de igenis kell a kihívás az ÉLETben. Nekem egy elég nagy változás volt/ van, hiszen munkahelyet és országot váltottam, ami hét év után nem is olyan egyszerű...
Az ember ilyenkor veszi észre a legjobban, hogy kik azok az emberek, akiket annyira megszokott már a mindennapjaiban, legyen az kolléga, vagy barát, vagy családtag, akik nagyon hiányoznak neki, és ilyenkor érzi az ember, hogy mennyien szeretik. Fura dolog ez, hiszen ugye amikor ott vagyunk egy helyen ezzel nem is foglalkozunk, tesszük a dolgunkat és nem figyelünk az érzésekre. 
Viszont a változásnak itt volt az ideje az életemben, egy igazi környezetváltozás (hiszen más ország) új munkahely (új kihívás, új terület), új emberek. Tudom van, aki örült hogy elmegyek a régi környezetből (;) ), viszont a legtöbb emberen láttam a szomorúságot, bár inkább azt, ami bennem is lejátszódott, hogy egyik szemük sír a másik nevet. Én is voltam/ vagyok ezzel, de hiszem, hogy azok az emberek akik közel állnak hozzám, a távolság ellenére is a barátaim maradnak, és megmarad a kapcsolat :)
Ami számomra nehéz most így elsőre megtartani a harmóniát :) Viccesnek hangzik ugye? De nem az :) Otthon már kialakítottam az életemet, meg voltak a rituáléim, a programjaim, a napi menetem. Így egy új helyen, egy új lakásban, új emberek, és minden újdonság mellett huhhh hát nem könnyű. 
Már alig várom, hogy beálljon a rendszer az életemben, és itt is kialakítsam a magam kis harmóniáját, mert az fontos :) Csak úgy lehet a mindennapokat továbbra is jól továbbvinni. 
Mindezek mellett is viszont azt mondom kockáztatni kell. Nem szabad ülni a kis kanapén és gondolkodni, hogy belevágjak e vagy nem, és latolgatni, hogy mi lenne így és mi lenne úgy. 
Még mindig azt vallom, hogy ha nem kockáztatunk nem tudhatjuk mit veszítünk, ha pedig kudarcot vallunk? Akkor mi van? A kudarcból tanulni kell, és akkor már azzal is nyerünk. De ha meg se próbáljunk nem tudjuk meg mit veszítünk, és nem is tanulunk kudarc esetén :-). 
Ilyen egyszerű, merni kell belevágni, bármibe, mert egyszer élünk!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése