Az elfogadásról

A nyári nyaralás alatt találkoztam egy régi barátnőmmel, akivel kb. 3-4 éve már nem találkoztunk személyesen, az igazat megvallva eltűntünk egymás szeme elöl. Úgy egy fél éve kaptam egy e-mailt tőle, aki soha nem ült oda a számítógéphez, mert nem érdekelte, és felvette velem újra a kapcsolatot :).Elmeséltük mi történt velünk az elmúlt évek alatt, és ami érdekes a történetben, hogy körülbelül ugyanazok a dolgok történtek meg velünk. Kb. ő is akkor szakított a barátjával,  mint amikor én, ő is próbálja a gondolatait megváltoztatni stb. Nagyon örültem, hogy újra egymásra találtunk és azóta egymást támogatjuk lelkiekben, valahol ott folytattuk ahol anno abbahagytuk. Mivel nem errefelé lakik, viszont a nyaralási helyünktől nem messze, ezért már előre megterveztük, hogy találkozunk. A találkozás szuper volt, tényleg semmi nem változott, nem voltak közöttünk tabuk, nagyon jól elbeszélgettünk őszintén. Azt gondolom tényleg ez az igazi barátság, ami ott folytatódik ahol évekkel ezelőtt megszakadt. Miután hazaértem feltettem egy képet rólunk az fb-re, ahol bejelöltem, és ezt írtam a kép alá: "Az igazi barátság az amikor évek múltján ugyanott folytatjátok, ahol anno abbahagytátok:-)". Képzeljétek látom, hogy levette magát róla...írtam neki chaten, hogy ez mi? A válasz az volt, hogy nagyon csúnyán néz ki rajta, és nem szeretné, hogy ott legyen az első képek között. M 30 éves csinos lány, de sajnos nem fogadta még el önmagát, pedig nagyon jó úton jár. Egy kicsit meglepődtem, és elmondtam a véleményemet. Kérdeztem, hogy és mit üzen neki a kép? Ezer éve nem találkoztunk és ezt látja benne? Vajon én hogy nézek ki rajta? Merthogy rólam se a legjobb kép lett, de erre nem is gondoltam :). És akkor rájött, azt mondta igazam van, és el kell hogy fogadja magát, tudja nagyon jól, és követeli vissza a képet, mert ez a kép mindig azt fogja ezentúl sugallni neki, hogy FOGADD EL ÖNMAGAD :). Örülök, hogy kicsit elindítottam az elfogadás útján. Ezen én is végigmentem. Nem voltam elégedett önmagammal, a testemmel. Korábban sokszor fogyóztam, vagy edzettem, volt kb. 10 évvel ezelőtt, hogy valami zsírégetőt is szedtem, és teljesen felborult az anyagcserém, a vérképem, hetente vérvételre kellett mennem, folyamatosan elkaptak a vírusok....és csontig lefogytam 55 kg-ra. 178cm magas vagyok...most ehhez képest 66kg a súlyom, és úgy érzem, hogy igen ez vagyok én. Jól érzem magamat a bőrömben, mégha nem vagyok az az izmos testű, mert nem is edzek, de köszönöm jól vagyok :)

Az elfogadás másik oldala a többi körülöttünk lévő emberek elfogadása. Na ez egy nehéz dolog :). Nagyon sokféle ember létezik különböző tulajdonságokkal. Nem vagyunk egyformák, de ez így jó, milyen unalmas is lenne :). A különböző korosztálynál különböző gondolkodás működik. A fiatalok nehezen fogadják el az idősebbek gondolkodását, és fordítva is így van sokszor (tisztelet a kivételnek). Én személy szerint a pesszimista, negatív gondolkodást tudom nehezen elfogadni. Ami fura és számomra jó jel viszont, hogy észreveszem ha valaki negatív gondolatokkal él, vagy pesszimista. Ez nekem jel, hogy én már jó úton vagyok a pozitívabb gondolkodás irányába....A munkám során inkább idősebb korosztállyal vagyok körülvéve, és számomra fura, hogy minden kezdeményezésnek, változtatásnak, még ha abból nekik is előny származna láthatóan ellenkeznek. Ha plusz munkáról van szó egyből morognak, és aztán megcsinálják. Aztán kezdtem megérteni, hogy igen, régen nem ilyen élet volt ám. Akkor is dolgoztak, de nem az volt mint ma a multiknál, hogy egy ember vagy három négy munkakört csinál. Viszont azt észrevettem, hogy ha elfogadom az embereket olyannak, amilyenek, és nem húzom fel magamat azon, hogy miért így gondolkodik, miért így cselekszik, akkor számomra is könnyebb lesz. Hiszen nem rágódok rajta órák hosszat, nem foglalom le a gondolataimat negatív dolgokkal...mert ezek azok. Ez tényleg nehéz, tapasztalom, de ez is egy út amin elindulunk, az elfogadás felé. Hosszú de megéri mert a lelkünknek jót tesz, újabb negatív dolgot űzünk ki az életünkből :). 

Végül Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata című könyvéből, illetve CD-jéről a 3. szakasszal az ELFOGADÁS-sal zárom soraimat:

"Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom az ítélkezéstől gondolatba, szóban, és cselekedetben. Felismerem, ogy minden emberben a világegyetem végtelen intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási formájával találkozhatom. Ezen erő, intelligencia és szeretet minden megnyilvánulását ítélkezés nélkül elfogadom. Ha valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban kutatom. 

Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok.

Én felelek azért, amit az embertársaimról gondolok.

Egészséget, sikert, lelki békét és boldogságot kívánok minden embernek, akivel közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba kerülök. Jókívánságaim őszinték, hisz mindezt szívem szeretetéből sugárzom.

Világomban minden rendben van."

Szép napot Mindenkinek! :)