Az egyedüllétnek van sok oldala, van előnye, és van hátránya. Ha egy párkapcsolatnak vége, vagy összeomlunk, vagy úgy fogjuk fel, hogy ez nem véletlenül történt így, és próbálunk tanulni a dolgokból.
Az egyedüllét nem rossz, az egyedüllétet ki kell használni. Vannak lányok, akik nem tudnak egyedül lenni. Mennek egyik kapcsolatból a másikba, van hogy a rossz kapcsolatból a még rosszabba, vagy azért nem hagyják el a rossz párkapcsolatot, mert akkor egyedül lesznek egy darabig. Ezzel én egyáltalán nem értek egyet. Nem értek azzal egyet, hogy azért vagy egy párkapcsolatban, mert csak. Azért van valakid, hogy legyen. Csak elveszitek egymástól a lehetőséget, hogy akár mással boldog lehessen mindkét fél. És közben nem érzed jól magad de nem mersz változtatni. Mennyi ilyen kapcsolat van körülöttem. Azért írom így, mert én mertem változtatni, nagyon nehéz volt az az időszak, és tényleg kell hozzá erő és bátorság, de meg kell tenni, mert azután csak jobb lehet. Tapasztalat. És a legjobb, hogy utána ugye gondolatban húzod a strigulát, hogy jól tetted vagy nem tetted jól. Jó esetben (ahogy nálam is a jól tetted mellett van a több vonal). Igenis merni kell kilépni egy rossz kapcsolatból akármennyi minden köt össze, mert egy életünk van, és gondolom senki nem úgy akarja leélni az életét, hogy nem boldog.
Amikor egy kapcsolatod véget ér, általában jó esetben el kezdesz magaddal foglalkozni. Tapasztalat szerint a lányok elkezdenek az ezotéria felé nyitni, hogy megtalálják önmagukat :)) Valamivel lekötik magukat. Elkezdesz olvasni, általában pozitív töltetű könyveket, nem szomorú, szakítós történeteket :)) Eljársz szórakozni, találkozol a barátaiddal, akiket a párkapcsolat alatt sajnos elhanyagoltál különböző okok miatt. Többet vagy a családoddal. Felszabadulsz, kialakítod az életedet. A társad hiányát megpróbálod betölteni azzal, hogy magadat boldoggá tedd, mert igenis egyedül is lehet jól érezni magadat. Meg kell találnod újra önmagadat, hiszen sok esetben a párkapcsolat alatt te is megváltozol, a kompromisszumok átalakítanak.
Tudom, van a másik véglet is amikor egy szakítás után nem tudsz egyedül lenni. Ez esetben mindig úton vagy. Vagy van valaki barátnőd/barátod nálad, vagy te mész mindig valakihez és egyfolytában valakivel vagy, hogy ne legyél egyedül és ne kelljen gondolkodnod és így tömd be az utána való vágyazokásodat. Viszont hiszem hogy előbb utóbb ez esetben is eljön az a pont hogy rájön az illető, hogy most ez jó neki? Más miatt bánkódik és ezzel csak saját magának okoz problémát, mert lelkileg nem hagy magának időt, hogy felépüljön. Igenis tovább kell lépni, mert ezt nem teszi meg helyetted más, igenis foglalkoznod kell önmagaddal, mert ezt csak te tudod megtenni.
Az egyedüllétet magunkra kell fordítani, mert előbb vagy utóbb jön valaki az életünkbe, megtaláljuk a lelki társunkat, a másik felünket, és addigra tanulnunk kell a múltból, hogy a jövőbeni kapcsolatunkat jobbá, és szebbé tehessük. Ez az élet, egy folyamatos tanulás :) Nincs mese...és a tanulás után lehet reménykedni, hogy végre jön valaki akihez esténként hozzá bújhatunk, és velünk marad örökre ;)
Szép estét Nektek! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése